A neves filmrendező, Christopher Nolan a napokban ismét a mozikba vonzza nézőit, most az Oppenheimer című filmdrámájával, a 2017-ben forgatott Dunkirk után újabb, háborús eseményeken alapuló alkotásával. Ezúttal azonban nem a második világháború frontvonalára visz bennünket, hanem az első nukleáris fegyver megalkotásának bonyolult folyamatával foglalkozik és bemutatja, hogyan lépett át a világ 1945. július 16-án, helyi idő szerint 5 óra 29 perckor a nukleáris korszakba.

Az új-mexikói sivatag mélyén a tudósok végignézték a „Szerkentyű” becenevű, húsz kilotonnás implóziós plutóniumbomba felrobbantását. Az atomfegyver kifejlesztői tizenhat kilométer távolságból, bunkerekből, védőszemüveggel figyelték az eseményeket. A szerkezetet egy harminc méter magas toronyba emelték, hogy utánozzák a bombázóból való kioldást. A robbanás után a sivatagi homok egy több száz méter sugarú kráterben azonnal zöld üveggé változott. A hegyeket a vakító fény fehérre festette, a hőség olyan volt, mintha kemencében égtek volna. A robbanás intenzitása még a tudósokat is megdöbbentette. Az atombomba „atyjának”, Robert Oppenheimer elméleti fizikusnak a Bhagavad-gítából származó gondolat jutott ekkor az eszébe: „Én vagyok a halál, világok pusztítója.”

A nukleáris forradalommal új szakasz kezdődött a világtörténelemben, amely kezünkbe adta a bolygónkon virágzó élet elpusztításának lehetőségét. A mesterséges intelligencia (MI) utóbbi időben bekövetkezett „robbanása” hasonló hatással járhat. Már most átalakítja az életet, és sokak szerint egy évtizeden belül megérkezhet az emberi gondolkodásra képes általános mesterséges intelligencia is.

A múlt hónapban a technológiai vezetők, köztük Elon Musk, nyílt levelet írtak alá. Ebben a mesterséges intelligencia kutatásának hat hónapos szüneteltetésére szólítottak fel, arra figyelmeztetve: a technológia kicsúszik a kezünkből, és társadalmi szabályozásra van szükségünk.

A Google vezérigazgatója, Sundar Pichai elismerte, hogy az MI ellenőrizhetetlen fejlődése nem hagyja aludni éjszaka, annak ellenére, hogy vállalata élen jár a technológia alkalmazásában. Úgy fogalmazott: „Mindig is akképpen gondoltam az MI-re, mint a legmélyebb technológiai változásra, amelyen az emberiség dolgozik. Nagyon káros lehet, ha rosszul alkalmazzák, még nem ismerjük az összes választ.” Pichai figyelmeztetése annak ellenére hangzott el, hogy a Google a mesterséges intelligenciát még intenzívebben igyekszik integrálni a keresőmotorjába.

A vállalat új funkciókat fejleszt Mágus kódnév alatt, amelyek a törekvésük szerint „előre látják” majd a keresések folyamán az emberek igényeit. A cég legújabb MI-elvei között, az elsőben azt olvassuk: „Legyen társadalmilag hasznos.” Ez dicséretes célnak hangzik. De ha jobban megnézzük: vajon eléggé egyértelmű-e? Mit jelent az, hogy hasznos? Mi van, ha az én definícióm eltér a másokétól? Kinek lesz előnyös: a többségnek vagy a kisebbségnek? Ki dönt?