Öt éve önkéntesként kezdte, ma már szolgálata részeként vesz részt mind a Bárka táborok munkatársainak, mind a nyári ottalvós Erzsébet-táborok Testvér munkatársainak kiválasztásában, felkészítésében. Milyen a jó munkatárs, a jó önkéntes?

A személyes motiváció, a fejlődésre való készség és a taníthatóság elengedhetetlen a táborokban, így tudunk egy irányba mozdulni.

Egyébként minél heterogénebb a tábori közeg, annál jobb, mert a gyerekek is rendkívül sokfélék. A bárka név, jel ezt szépen összefoglalja, hiszen sok helyről érkezőket gyűjt össze, és egy, közös cél felé viszi őket.

A táborokban az élménypedagógiai módszerekkel megvalósított programokon keresztüli fejlesztés a cél. Olyan foglalkozásokkal várják a gyermekeket, amelyek életre szóló élményt nyújtanak. Mi az önkéntesek közös célja?

Az elsődleges célunk az, hogy a főként hátrányos helyzetű fiataloknak élményeket adjunk, fejlesszük, és Krisztushoz vezessük őket. A földi eszközeinkkel élményeket adunk, de megmutatjuk az élő Istent is, aki szeret minket, akárhonnan jöttünk, aki elfogad, értékesnek lát. Ez remekül kiegészíti a fejlesztési módszertant, ugyanis a Bárka táborokban élménypedagógiai módszertan segítségével szociális kompetenciafejlesztés zajlik, ezt kapcsoljuk össze hitbeli tapasztalatokkal.

Hogyan válik élménnyé a református hit?

A református egyház Bárka táborában minden évben egy központi témát járunk körbe a napi áhítatokkal, dicsőítéssel, bibliai témájú workshopokkal, így bemutatva Isten szeretetét. Az idei téma Isten arcvonásai. Azt szeretnénk ebben átadni, hogy Isten nem változik, mégis sokoldalú, és a Szentírásban mint szerető, gondoskodó, egyszerre haragvó és megbocsátó Isten mutatkozik be. Ezeken az arcokon keresztül is szeretnénk bátorítani a gyerekeket arra, hogy ők is kapcsolódjanak hozzá úgy, ahogy vannak, mert ő nem küld el. Az Erzsébet-táborok balatoni nyári turnusaiban Testvérként vagyunk jelenleg jelen, a szolgálatunk ökumenikus együttműködésben valósul meg. A Testvérek feladata mindebben annak biztosítása, hogy a gyerekek találkozhassanak a keresztyénséggel, személyes példákon, foglalkozásokon keresztül, hogy legyen lehetőségük lelki beszélgetésekre egy felnőttel. Másodsorban a táborban dolgozó felnőttek számára is jelen vagyunk lelki segítségnyújtással.

Sokszor hirdetjük azzal az önkéntességet, hogy „gyere, mert te is kapsz belőle”.

Valóban csodálatos azt az Igét megélni a valóságban, hogy „aki mást felüdít, maga is felüdül”. Energiát, időt, szaktudást fektetünk bele, sokszor elmegyünk a fizikai teherbírás határáig, mégis azt mondom a hatodik évet kezdve, hogy bármikor szívesen elindulok még egy (pár) hétre. Bár az önkéntességnek megvan az a veszélye, hogy elhiszem magamról, milyen jó ember vagyok. Talán ezért más, ha egy keresztyén ember vállal ilyet. Azért is hívjuk szolgálatnak, mert ezzel nem magunknak szeretnénk érdemet szerezni. Az pluszáldás, ha én kapok belőle vissza valamit, de alapvetően az Isten elsőségét szeretnénk ezzel keresni, hirdetni. Amiket pedig a táborok során megéltünk, továbbvihetjük a gyülekezeteinkbe és a mindennapjainkba.

Azt az élménypedagógiai módszertant, amelyet a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely tanított meg nekünk, most is használom hittanórákon és gyülekezeti táborokban is. Az egyházunkban sokszor nagyobb szervezeti szinten gondolunk az önkéntességre, pedig valójában a gyülekezeteinkben végeznek a legtöbben önkéntes szolgálatot.