LXVII. évf. 27. szám
-
Az Ige mellett
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Kustár Zoltán református lelkész, teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora osztja meg velünk gondolatait.
-
Klassz keresztyénnek lenni
A KözösPont a három történelmi egyház közös projektje. – Szolgálatunk akkor sikeres, ha mindennap sok a betérő, mély beszélgetések alakulnak ki, és segítünk néhány fiatalnak. Ha az önkéntesek fogódzót adhatnak az érdeklődők egy-egy problémájának megoldásához – mondja Demeter László vezetőségi tag.
-
A jóindulat kedvessé tesz
Mindannyian elromlunk az Úr nélkül, minél nagyobb a jólét, annál inkább. Ez bibliai, teológiai értelemben azt jelenti, hogy elveszünk, kárt vall az életünk. Rettenetes ez az állapot, Isten azonban életet akar, és nem halált. Aki Krisztusban van, az – még ha ő maga is fáradt és kimerült éppen, vagy terheket hordoz – csakis jóindulatú lehet a körülötte élőkhöz, az időnkénti visszaélések ellenére is.
-
Önkéntesek és több generáció vezetése
Gyülekezetvezetés a XXI. században (9.)
A gyülekezet közössége távol áll attól, hogy ideális legyen, mégis megtart, formál. Istentől származik. Harmathy András, a szentendrei református gyülekezet lelkésze szerint az egész keresztyén közösségre újfajta nyomás nehezedik, amikor a hit továbbadására törekszik.
-
Az élet feszítésében
Hiszem, Krisztus megerősít bennünket azért, hogy azt a fényt, tetet, amelyet tőle kapunk, továbbadhassuk embertársainknak. Egykori konfirmációs Igém üzenete, mely szerint nincsenek véletlenek, sokszor átsegített a nehézségeken – vallja Sisakné Páll Klára, a szentgotthárdi gyülekezet lelkipásztora. A helyi reformátusok a kilencvenes évekig dohos pincében gyűltek össze, ma nekik van az egyik legkülönlegesebb templomuk a Dunántúlon.
-
A hálaadást...
... könnyű gyakorolni, úgy gondoljuk, imádságunkba belefoglaljuk Isten nagy tetteit, adományait, hiszen tele van a Bibliánk hálaadó zsoltárokkal. A hálaadás lehet az életünk alaphangja. Nem ezért vagy azért adunk hálát, hanem magáért az életért. Jöhet baj, betegség, gyász, nem tudja eltorzítani, hamisítani a hitünket. Lehetnek fájdalmak, nehézségek, kétségek, de az alapvető bizalmunk Istenben nem törik meg.
-
A heti bibliai részhez – Az elátkozott születésnap
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, hanem közösségi élményt is nyújt, amely erősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
-
Imádkozzunk!
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
-
Kiállni az evangéliummal
Aki nem olvassa a bibliáját, ha legfeljebb csak „szakmázik” belőle, csak akkor veszi elő, ha valamire fel kell készülnie, a Szentírásnak csak csekély üzenetét fogja megismerni. De ha ott vannak benne a megértett, sajátjává élt Igék, a Szentlélek eszébe juttatja azokat a megfelelő időben – vallja Sipos Aba Álmos, a Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség lelkipásztora.
-
Egy új imádságtörténeti könyv margójára
Szigeti Jenő tanár úr vajon miért fakadt ki olyan keserűen a látszatmeditácók, látszatfohászkodások ellen? Valószínűleg azért, mert az „én, én és megint csak én” típusú világias meditáció egyszerűen nem hagy időt arra, hogy gondjaink egyetlen igazi és igaz Megoldójára, Istenre tudjunk figyelni!
-
Az utolsó szénégetők, avagy mit jelent az irodalomban a református hagyomány?
Talán nem túlgondolás kihallani a keményen kopogó mondatai hátteréből a protestáns hagyomány halk orgonaszavát. Bodor Ádám mélyen kötődik a reformátusság által alapvetően befolyásolt erdélyi hagyományhoz, annak hitbeli és etnikai toleranciájához.
-
Elhívtalak az igazságért
Amikor Szabadkára kerültem, megkérdezték tőlem, mire érzek elhívást. Akkor azt válaszoltam, a megtörtek számára való szolgálat mindig is fontos volt számomra, mert Isten elhívott minket, sokszor összetört, és pontosan ezért tudunk együtt szolgálni, együttérezni a megtörtekkel – mondja Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház megválasztott püspöke.
-
Nem a meghátrálás emberei vagyunk
Húsz centiméternyi iszap borítja még most is az erdélyi Sárd református templomának padlóját. A medréből kilépő Igen patak hagyta ezt hátra június 11-én. A takarítással és helyreállítással megbízott vállalkozó jelezte: igyekeznek a hideg idő beálltáig végezni a munkálatokkal. A sárdi reformátusok addig is megtarthatják istentiszteletüket vasárnaponként, egy kis imateremben.
-
Anyanyelvi kapuőr
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
-
Kinek a Happja?
– Persze – bólogatott Tilda –, szívesen kölcsönadom. Addig meg nálam lehet a tüzes, ugye? – Hááát… Öööö… – A szeretet jóságos – szólalt meg halkan Bogi néni. – Ami jelentheti azt is, hogy jószívű. Mint Reni meg Tilda… – Meg én! – kiáltotta Menyus, és Tilda markába nyomta a tüzes Happot. – De azért vigyázz rá, jó?!?
-
Példaadó orvos, presbiter távozott
Méltán illik Stierbach Imre lezárult földi pályafutásához Pál apostol létösszegzése: „…futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon.” Hitvalló keresztyén orvosra emlékezünk.
-
Janiné Sándor Kincső
– A bibliológ: közösségi bibliatanulmányozó módszer, amely a midrási írásértelmezés és a bibliodráma eszközeit ötvözi. A midrási hagyományból veszi azt a viszonyulást, hogy az Írást tanulmányozva mi, emberek többféle igazságra juthatunk, amelyek mind csak megközelítik a teljes igazságot, amely csupán Istennél van, és mi csak majd akkor érthetjük meg, amikor már színről színre látunk.