A jóindulat kedvessé tesz
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie!
Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!
Ha kimondottan ezt a cikket szeretné megvásárolni, arra is van lehetőség, tegye a kosárba!
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie!
Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!
Ha kimondottan ezt a cikket szeretné megvásárolni, arra is van lehetőség, tegye a kosárba!
Népegyházról Karl Barth, svájci református teológus szerint akkor beszélünk, amikor az állam az egyházat nemcsak elismeri, hanem egyrészt támogatja is politikailag éppúgy, mint anyagilag, másrészt méltónak tartja arra, hogy bevonja a saját feladatkörébe. Ebben a viszonyban az egyház nyitott arra, hogy felelősséggel vállalkozzék az állam feladatvégzésében való részvételre.
Az aradi vértanúk példája is mutatja, a magyar honvédsereg katonái nemzetiségre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül, egyesült erővel, bátran harcoltak, s ha kellett, életüket áldozták a magyar hazáért és szabadságért. De nemcsak ők érdemlik meg, hogy ápoljuk és tiszteljük az emléküket, hanem azok a nők is, akik férjük kivégzése következtében özveggyé váltak, és a császári megtorlással, önkénnyel, vagyonelkobzással, a hatósági megfigyeléssel is kénytelenek voltak szembenézni.
A világ eredete mint beszédtéma révén adódhatnak bizonyságtételi helyzetek: a Krisztusban hívő ember okosan, bölcsen élhet ezekkel. Hiszen mennyien gondolják úgy, hogy ez a pazar szépségű világ tervező, alkotó nélkül jött létre! Mindenkinek ismernie kellene Louis Pasteur ténymegállapítását: „Omne vivum ex vivo.” Azaz minden élő élőből származik!
A püspöki tisztség az egyházban nem uralmat, hanem szolgálatot jelent. Éppen ezért nemcsak az számít, kit választunk meg, hanem az is, milyen úton jutunk el a döntésig. A püspök (felvigyázó) és a presbiter (vén) az újszövetségi gyülekezet vezetésére, pásztorolására volt hivatott. A keresztyénség térhódításával a püspöki tisztség fokozatosan több gyülekezet felügyeletét látta el, és idővel rangot jelentett.