A jóindulat kedvessé tesz
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie!
Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!
Ha kimondottan ezt a cikket szeretné megvásárolni, arra is van lehetőség, tegye a kosárba!
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie!
Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!
Ha kimondottan ezt a cikket szeretné megvásárolni, arra is van lehetőség, tegye a kosárba!
A tanév kezdetén érdemes feltennünk a kérdést: milyen tartós hatást szeretnénk gyakorolni a református oktatásban? Mit vigyenek magukkal tanítványaink a felnőtt életükbe, családjukba, munkahelyükre és közösségeikbe akkor is, amikor a kémiaórán tanult képletekre vagy egy történelmi esemény pontos évszámára már nem emlékeznek? Milyen emberré szeretnénk segíteni őket válni?
Nem kívánok aránytévesztő lenni, annál inkább személyes hangvételű, ezért írhatom, az emlékezésben átmelegedett a lelkem. 1976 augusztusában úgy léptem a Ráday falai közé, hogy kétesztendőnyi céltalan járás-kelést, ide-oda próbálkozást tudtam magam mögött, s nem voltam biztos a kimenetelben.
A manna áldása negyven éven át éltette-vezette a népet, mindaddig, amíg már az ígéret földjének kenyerét ehették. Az ünnep nyitotta meg ezt a jobbat. Azaz nem tétlenségre váltja a munkát, hanem minősíti, nem szünet, hanem megszentelés, a nyugalom nem megszakítás, hanem teljesedés. Munkától szabad ideje korlátozza határtalan nyugtalanságunkat, mert folyton visszahív a kezdethez és véghez.
Az egyetemi hallgatók tanulmányutai szélesítik világlátásukat, spirituális élményt nyújtanak, segítik őket későbbi szolgálatukban. Lehetővé teszik a közösség igazi megélését, ez szintén beépül a későbbi egyházi munkájukba. Sokat megtudhatunk magunkról egy-egy ilyen túra során, tanulhatunk türelmet, előzékenységet, udvariasságot, szeretetet és gondoskodást, megtapasztalhatjuk a nélkülözést és a bővölködést.