A jóindulat kedvessé tesz
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie!
Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!
Ha kimondottan ezt a cikket szeretné megvásárolni, arra is van lehetőség, tegye a kosárba!
Hasonló cikkek
-
Bekezdés Az „Én vagyok” ára
Tovább olvasom »Közvetlenül tőle kérdezte meg, ő-e a Krisztus. Amikor Jézus kimondta: „Én vagyok”, ez elegendőnek bizonyult az elítéléshez. E kijelentés döntött a sorsáról. Ez nem puszta válasz volt: az a név hangzott el, amellyel Isten maga mutatkozott be – az örökkévaló, önmagában létező Úr neve, amelyet Izráel különös tisztelettel őrzött. Nem azért ítélték el, mert félreértették. Hanem mert nagyon is jól értették.
-
Bekezdés „Áldott, aki az Úr nevében jön”
Tovább olvasom »Szeretnék a történetre figyelni, annak részleteiben elmerülni, szeretnék úgy gondolni erre az ünnepre, hogy annak öröme átjárhasson. Hogy ott lehessek gondolatban a tömeggel, és énekelhessem, kiálthassam: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” Megjelenne ebben a saját életem személyes öröme, a társak jelenléte által a közösség és az egy akarat öröme, a leterített ruhák tapinthatósága, a por és a zaj, amely mégsem zavar, a sodrás.
-
Bekezdés Talán én?
Tovább olvasom »A tagadás nem a főpap udvarában kezdődik, ahogy az árulás sem a csókkal. Esznek, beszélgetnek, nevetnek. Az árulás néha egészen hétköznapi. Nincs benne nagy dráma, nincs látványos lázadás. Néha csak csendben eltávolodunk. Először nem figyelünk Jézus szavára, vagy nem tartjuk fontosnak azt, hogy a Mester mellett maradjunk. Aztán bennünk is megszólal Jézus kérdése: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”
-
Bekezdés Tudunk-e együtt ünnepelni?
Tovább olvasom »Március 15. történelmünk meghatározó, fényes eseménye, nemzeti önazonosságunk egyik legszebb kifejezője. Számtalan írás, történelmi elemzés feltárta, vitatta, magyarázta, mégis maradt kutatásra váró dokumentum. Érdekes volna például a korabeli igehirdetéseket vizsgálni, miről szólt akkor a prédikáció. A szabadságról? Kánaánról?