A kultúra egy nép vagy az egész emberiség által létrehozott szellemi és tárgyi értékek, szokások, hagyományok összessége. Kulturális antropológiai megközelítés szerint: egy társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A civilizáció (Erasmus fogalma) ezzel szemben: társadalmi, gazdasági, szellemi műveltség, egy társadalom anyagi kultúrája, eszközei, technikája.

A Föld lakosságának egyharmadát kitevő 2,6 milliárd ember által megélt Krisztus-hit kultúrájának az Újszövetség, azaz Jézus Krisztus tanításai, kereszthalála és feltámadása az alapja. A keresztyénség jelen van a mindennapjaink megformálásában és egyházaink kultúrateremtő küldetésében.

Történelmünk során számos trendfordulót azonosítanak a kutatók. Ilyen volt a keresztyénség felvétele, a humanizmus és a reneszánsz kora, a protestantizmus korának társadalmi-kulturális hatása, de ilyen volt a felvilágosodás vagy a reformkor nemzeti fordulata, a XX. század eleji polgári modernizáció kora, a posztmodern médiaműveltség, az információs írástudás kora, végül a mai, úgynevezett posztkulturális kor is

A társadalmi kultúrát feloszthatjuk kisebb részterületekre, ezek egyik lehetséges módjaként napjainkban beszélhetünk egyéni kultúráról (viselkedéskultúra), hagyományos kultúráról (népművészet, keresztyén kultúra), magaskultúráról (korábban: urbánus és népi kultúra), tömegkultúra, szubkultúra.

Ezekre a társadalmi adottságainkra érkeznek új befolyásoló tényezőként viharos sebességgel napjainkban itt, Európában az alábbi kulturális kihatású trendek: a korábban nem látott mértékű globalizáció, migráció, iszlamizáció. Amerikából megint más hatások gyűrűznek be: a woke, a cancel culture, a BLM. Mindezek gyűjtőideológiákba integrálódnak, ilyen az új liberalizmus, az újmarxizmus.

A fenti új társadalmi trendeknek naponta azonosíthatjuk a zsidó–keresztény kultúrkörre gyakorolt negatív hatásait. Változik a kulturális önazonosság, torzul az ezeréves európai identitás. Célkeresztben vannak a keresztyén értékek, a nemzetállami keretek, immár a családok is. Mindezek következtében extrém gyorsasággal alakul át a kultúra. Egyes elemzői nézetek szerint mindezen folyamatok hatására kopik az úgynevezett kultúrkeresztyénség, vele együtt csökkenést mutatnak a keresztyén egyházak népszámlálási adatai és az egyházközségek választói névjegyzékei. Viszont ezzel egyidejűleg, mintegy ellenhatásként a mai vallásosság igényessége, elmélyültsége egyértelműen növekszik. Ebből következően a történelmi egyházaknak új társadalomformáló szerepe alakulhat ki napjainkban.