Megérkezésünkkor György a recepció bódéjában telefonál, felesége, Ágnes vesz észre bennünket, leülünk ismerkedni a Mezítlábas büfé egyik asztalához. Mellettünk kempingezők pingpongoznak, a házaspár pedig beszélgetésünk közben üzleti tárgyalásba keveredik. Közben azért sikerül megtudni, hogy a férj mosonmagyaróvári születésű, és hogy elkerülje a fővárosi kavalkádot, egyetemre Szegedre iratkozott be. Ott talált rá a református gyülekezetre, majd párjával Hódmezővásárhelyen vállaltak állást a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban.

György gyermekkora óta pecázással és sátorozással tölti el nyarait a Szigetközben barátjával, Janics Istvánnal. Vele alapították meg a SzürkeHód kenutúrákat szervező vállalkozást, majd építették fel a Cikolaszigeti Kisvesszősi Kempinget, amelyben ülünk.

Priklerékkel lesétálunk a kemping dunai részéhez, a fák árnyékolta partot kenuk sorai és pár vadvízi kajak foglalja el, leülünk egy faasztalhoz, mellettünk sátrak hevernek. A házaspár hátánál a nap Holt-Dunára eső sugarainak csillogását a parti árnyék szelídíti meg.

ÁLDOTT ÖNIRÓNIA

A feleség Miskolcról származik, férjével Szegeden ismerkedett meg, négy év jegyben járás után házasodtak össze. Első lányukra, Borira hat évet vártak, ezalatt orvostól orvosig jártak, furcsa szituációkba keveredtek, sokat imádkoztak és Ágnes humorérzékére is szükség volt. – Rosszulestek a családtagok erre irányuló kérdései, nem szívesen teregettem ki mindenkinek a küzdelmeimet – emlékezik vissza az édesanya, aki az érdekes szituációkra is kitér. – A nő egyedül éli meg a vizsgálatokat, beavatkozásokat; a megalázóbb helyzeteket a humorom segített elviselni, igyekeztem megtalálni, hogyan nevethetnék önmagamon. Az intim vizsgálat közben jöttek-mentek a beteghordozók, műtős fiúk, a szegedi klinika nőgyógyászatán megtörtént, hogy csaknem tizenöt egyetemista nézte végig a vizsgálatot. Nem egyedi eset, ilyeneket élünk át nőként, ha nem jön a baba, és segítséget kérünk. – Meg lehet szokni a helyzetet? – kérdem. – Nem, de elfogadni igen, ehhez kellett a humor – érkezik Ágnes válasza. A házaspár gyermekei, Borbála, Dorka és György végül természetesen fogantak meg.

– Fiatalként még volt időnk, voltak lehetőségeink, az örökbefogadástól sem zárkóztunk el – teszi hozzá könnyedén György. A meddőség általában a nőket viseli meg jobban… – A párunkkal mindent megbeszélhetünk, viszont a kényes szituációkat egyedül éljük meg – magyarázza a feleség. – Az érdeklődők – a legjobb szándék mellett is – hozzánk fordulnak a kérdéseikkel, és csak a legritkább esetben a férfihoz. Nőként és keresztyénként sem egyszerű jól kezelni az ilyen helyzeteket: hárítani, vagy egyszerűen világossá tenni, hogy erről nem akarok beszélgetni. – Az édesanya hangsúlyozza, nem érezte szerencsétlennek magát, nem vádolta az Urat. A krízisben a családja összezárt, és közelebb került Istenhez.

Közben eljön a kenutúra ideje, Györggyel vízre szállunk. Kollégájával kiválaszt két járművet, miközben felvilágosít a kajak és a kenu közötti különbségekről. A kajak hajóteste keskenyebb, az ember közelebb ül benne a vízhez, és a kéttollú evezővel mindkét oldalon húz, a kenu teste középen szélesebb, ezért stabilabb, biztonságosabb, és kicsit lassabb is. A fotós az ennél is stabilabb vadvízi kenuba ül, gyakorlott kormányosa a garancia arra, hogy a gépe nem esik vízbe.

SZABAD-E DÉVÉNYNÉL BETÖRNÖM?

György behúzza a kenut a folyóba, hátraül, elrugaszkodunk a parttól, a madarak tovább énekelnek, ő ritmusosan evez, a kenu kellemesen himbálódzik. Rutinosan beszél a Szigetközről, hangsúlyozza, hogy a Duna a Bécsi-medencéből a Dévényi-kapunál kiérve a Kisalföldre hordalékkúpot épített magának, ezen mint egy deltatorkolatban terült szét a folyó, amelyet az 1800-as években kezdtek el szabályozni. A csehszlovákok 1992 októberében a bős–nagymarosi vízlépcsőbe, azaz magukhoz terelték el a Duna vizének nyolcvanhárom százalékát. Hogy Magyarországon megmentsék a szigetközi mellékágakat, Dunakiliti mellett 1995-ben fenékküszöböt építettek. Az Öreg-Duna medrét elválasztották a holtágrendszertől.

György azt is megosztja, hogy a helyi pecások szerint húsz-harminc százalékra zsugorodott a halállomány. Bár a melegebb, állóvizes ágakban jól ívnának, az Öreg-Dunáról nem tudnak fölúszni a zárak miatt. Sokkal kevesebb a hal, és emiatt szerényebb a madárvilág is.

A családfő 91-es sátorozásain már látott itt hódokat, akkoriban ritkaságnak számított, viszont mára elszaporodtak, embertűrők lettek, esténként a kenuktól csupán egy-két méterre úsznak el, és szívesen rágcsálnak a környéken. A Szigetköz jellegzetes állata a szürke gém, de a folyó turistákkal nem hajózható szakaszain fekete gólyák is fészkelnek. A kenustérképen nem véletlenül jelölik ezeket a területeket piros vonallal, ugyanis fokozottan védett állatok Magyarországon.

Körülöttünk szitakötők repdesnek, a vízben és a parton sem látunk szemetet. – Ausztriából és Szlovákiából nem jön, viszont Hódmezővásárhelynél a Tiszán, a Körösökön vagy a Maroson evezve sok hulladékkal találkozunk, sajnos romániai barátaink még nem figyelnek erre. A Tiszán a Kiskörei vízlépcsőnél megszűrik a hulladékot, viszont a Maroson semmilyen szemétgondozás nincs, szedegetjük is – méltatlankodik a kormányos. György ezért magánakcióba szokott lendülni, viszont nagyon hamar, fél óra alatt megtelik a kenuja tíz-tizenöt zsáknyi PET-palackkal.

Az Alföldi Szabadidő Egyesület elnökségi tagjaként részt vesz szemétgyűjtő kirándulások szervezésében, ezeken két és négy kilométer közti szakaszt járnak be. Közreműködtek az idei PET Kupa szemétszedő-hajóépítő vetélkedő megrendezésében is. Csaknem négy köbméter hulladékot gyűjtött négy nap alatt a mintegy negyven PET-kalóz. – Így sem sikerült kitisztítanunk a Marost, a folyó Szegednél torkollik a Tiszába. Egy hónap elteltével ugyanannyi szemét lett, mint mielőtt összeszedtük.

ALUL A VÍZNEK ÁRJA…

Kiszáradt fatörzsek fehérlenek a folyón, lassan haladunk a kenuval, de elbeszéljük az irányt, és belehajtunk egy szomorúfűz lelógó ágaiba. Nevetünk rajta. Györgytől megtudom, hogy a Holt-Duna mélysége eltérő, a kavicsos, kisebb ágakban bokáig ér a víz, a szélesebbekben három-négy méter is lehet. Azt is elárulja, hogy nemzetközi osztályozás szerinti White Water besorolású vadvizek nincsenek Magyarországon. A síkvizek szerinti osztályozásban a Rába, a Sajó, a Hernád vadvízi jellegű, főként áradáskor. Félvadvizes kenuzást a Kárpát-medencén belül Erdélyben, a Körösök felső vidékén, a Sebes-Körösön szoktak szervezni. A túravezető a sátrat csak összerakva szereti, nem bajlódik vele, inkább a szabad ég alatt alszik, ahogyan gyermekkorában.

Az evezés fortélyait a nyugodtabb vizeken érdemes megtanulni, így a sebes sodrásban sem borulunk fel. György vezetett kenutúrát már gyengénlátóknak is. – Vidám társaság volt, a segítőknek és nekünk, túravezetőknek különlegesebb élmény volt, mint nekik. A Tisza mártélyi holtágának védett vízinövényét, a sulymot is megnéztük.

PARTON HAGYOTT GONDOK

Kormányosom a vizet tartja természetes közegének. Családjával tíz hónapot töltenek Hódmezővásárhelyen és kettőt a Szigetközben. Feleségével tanáremberek. Az arányt megfelelőnek véli, a tanítástól elfáradva rekreációs tevékenységként éli meg a nyári munkát. – Beülök a kenuba, és amikor ellököm magam a parttól, az összes iskolai problémát a szárazföldön hagyom – hangsúlyozza a családapa. – Szerencsére nemcsak nyáron evezünk a Szigetközben, hanem tavasszal és ősszel is. A hétvégéken elég sok folyóra kijárunk, ilyenkor kikapcsolódom, és egészen másképpen fáradok el, mint tanárként. Iskolakezdéskor én vagyok az értekezletek résztvevőinek legboldogabbika, hiszen végre nem evezek, hanem egy széken ülhetek, és kellemesen kipihenhetem a nyári fáradtságot. Addigra már hiányoznak a diákjaim, az osztályom, jó őket újra látni és hozzákezdeni a tanításhoz. Másképp nem is menne az iskolai robot.

Kenuzás közben sok emberrel találkozik. – Nem tudatos, viszont négy-öt óra közös evezés után a beszélgetésben valahogy mindig a megváltó Jézus Krisztusnál lyukadok ki. Keresztyén csoportok is kempingeznek nálunk, szeretek velük reggeli áhítatokon együtt lenni, Jézus Krisztus szeretete napközben is átsüti a kenutúrákat.

Fölvetem Györgynek, hogy vajon Jézus hol ülne a kenunkban. – Neki nem kell beleülnie, mivel velünk evez. A kormányos mindig hátul van, ha azt szeretnénk, hogy ő vezesse az életünk kenuját, akkor ott lenne a legmegfelelőbb helye.

Partra szállunk, és csatlakozunk Ágneshez a hűvösben. Kacagva veszi észre, ahogyan csaknem tizenöt tinédzser egyszerre viszi a partról a vízhez a megszállni kívánt kenut. Valóban kedves jelenet, csapatépítő szándék húzódhat a háttérben, de lehet, hogy csak bohóckodnak.

MI ÉRDEKES ISTENBŐL?

Priklerék a Bethlen Gábor Református Gimnázium pedagógusai Hódmezővásárhelyen. A feleség magyartanár és általános nyelvész. Korábban mindketten tartottak református hittanórát is. – Vajon mi érdekli a fiatalokat Istenből, és mi az, ami nem? – elgondolkodnak a kérdésemen, elsőként Ágnes válaszol. – A diákok nyitottak arra, hogy személyes kapcsolatunkban őszintén beszéljünk nekik a hitünkről, olykor még a bajainkról is, mégis nehéz őket megszólítani. Akárhonnan nézzük, mi öregszünk, a gyerekek pedig gyerekek maradnak, és a korkülönbség egyre nő, más dolgok érdekelnek bennünket, mint őket. Máshogyan kellene próbálkozni – véli a tanárnő.

– Tizenöt éve végzett osztályaimmal máig tartom a kapcsolatot – teszi hozzá György –, évente összejárunk. Tudják rólam, hogy keresztyén vagyok, ismerik az életem válaszait, ismerem a kérdéseiket, jókat beszélgetünk ezekről, mégis más megoldásokat találnak. Városi gimnáziumban tanítunk, nem a fél ország református szülői hozzák hozzánk a gyermekeiket, hanem a környékbeliek, esetleg szentesiek, szegediek. A diákok többsége vallástalan közegből érkezik, ennek megfelelően kevésbé elhivatottak, keveset tudnak Jézusról, Istenről. Tőlünk hallanak róluk, mégis mennek a maguk útján. Az evangéliumot, a magot nem erőszakosan hintjük el, lehet, csak társasozunk a diákokkal, a tábortüzek mellett ungame-ezünk, amelyben kérdésekre kell válaszolni: Milyen filmet szeretsz? Ki a példaképed? Ilyenkor Jézusról beszélek, a gyerekek nem elutasítók, de emiatt még nem fognak hozzá fordulni, és ez nem is várható el, az Úrra bízom őket.