Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Kustár Zoltán teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora osztja meg velünk gondolatait.

A Művészetek Völgye minden napja „Lélekébresztő” áhítattal indul a templomban, a Károli-egyetem teológushallgatóinak szolgálatával. Napzárásként „Lélekemelő”-t tartanak. A templom lesz a helyszíne az igeolvasó, az igetanulmányozó műhelynek, a vasárnapi istentiszteleteknek.

A hetedik nap célját és értelmét maga Isten éli elénk, és ebbe szeretne bevonni minket. Szó szerint így lehetne ezt fordítani: Isten megszűnt munkálkodni, és vett egy hosszú, mély lélegzetet. A teremtéstörténetben arról értesülünk, hogy szavával és leheletével teremtett, betöltötte élettel a világot, ez mind kilélegzés volt, a hetedik napon azonban vett egy mély lélegzetet: fellélegzett.

A Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ülésén az egybegyűltek megszavazták az alkotmány módosítását, amely lehetővé tette két nyugat-európai szervezet csatlakozását, elfogadták a Kárpát-medencei református nemzetstratégiát és a zárónyilatkozatot.

– Ez a csoda, hogy már az őseinknek is ennyire fontos volt a Szentírás – mondja Sándor Levente. Tízévesen kapta az Bibliát. A fiúból lelkipásztor lett, felnőtt fejjel gyűjteni kezdte őket. A katalógus nélkül csak viszonyszámot tud mondani: százötven.

Érdemes úgy olvasni Jób könyvét, hogy beleengedjük magunkat a fájdalmába akkor is, ha túlságosan megérint, elbizonytalanít, eltemetett érzelmeket hoz fel bennünk. Bátorodjunk fel arra, hogy a régóta takargatott csalódottságunkat, bánatunkat vele együtt átbeszéljük Istennel!

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

Az élet kérdéseire adott elméleti keresztyén válaszaink a krízisben válnak kézzelfoghatóvá – vélekedik Prikler György vállalkozó, tanár, kenutúra-vezető. Felesége, Ágnes pedagógus, az öniróniát Isten ajándékának véli. A Szeged-Újszegedi és a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Egyházközség tagjait a Szigetközben látogattuk meg.

Aligha van közöttünk olyan, aki még ne gyönyörködött volna az égbolt csodáiban. Nappal az ég kékjében, az ezerarcú felhők seregében, éjjel pedig a millió mécsesként világító csillagok fényében. Ennél már csak az a nagyobb csoda, ha megnyílik az ég, és a mennybe láthatunk, üzenetet kaphatunk, az Úrral találkozhatunk.

A hívő költő vagy író karakterét faggatva már akkor rájövünk annak komplex voltára, amikor érzékeljük, hogy anyanyelvi irodalmunk – Heltai Gáspártól, Balassi Bálinttól napjainkig – mily szoros szálakkal kötődik a Bibliához és általában a keresztyén/keresztény/zsidó hagyományhoz. Az alkotókra jellemző, hogy az istenélményt az egzisztenciális identitáskeresés tükrében szemlélik.

Csaknem negyedszázada gondozza a fogvatartottak lelkét, juttatja el hozzájuk az evangélium üzenetét a Hajdú-Bihar Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet – immár többszörösen kitüntetett – osztályvezető börtönlelkésze, Mészáros Barna. Mindig jó érzéssel tölti el, ha olyan emberekről hall, akik szabadulásuk után gyülekezethez csatlakoztak.

A sokoldalú és sokműfajú B. Tóth Klára hitről, hűségről, műveltségről tanúskodó kötete egyszerre kincseskamra és – festőművészi és írói énjéhez illően – sok színben villódzó kaleidoszkóp is gyerekkora helyszínéről, a sok jelentős magyar írónak, költőnek, képzőművésznek alkotó körülményeket nyújtó településről.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

– Segítettem volna neki egyébként is, hiszen szeretem. – És a szeretet nem keresi a maga hasznát (1Kor 13,5), hanem önzetlenül segít, igaz, Menyus? – Hát persze – bólogatott a kisfiú. – De ha a segítésért jár egy kis busahernyó, akkor sokkal könnyebb.

– Valószínűleg sokat vállaltam, de így, visszatekintve, megérte. Azzal foglalkozhatok, amit szeretek: segíteni az időseken. Hiszem, Isten ezt az utat jelölte ki számomra. És bár vannak mélypontjaim, sokkal többször van sikerélményem.

Húsz éve rakták le a szociális gondoskodás alapkövét a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei településen. Ünnepi istentiszteleten amiatt is hálát adhattak a fényeslitkeiek, hogy európai uniós forrásból új épületrésszel bővült a református szociális szolgáltató központ.

– A Református Szeretetszolgálatnak kiemelten fontos, hogy a testvéri együttműködés határokat átívelve működik – hangsúlyozta Czibere Károly főigazgató a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács ülésén.

A támogatott diákok között nemcsak magyarországi, hanem erdélyi, kárpátaljai és délvidéki gyermekek is szerepelnek, sőt, csaknem száz, nevelőszülőknél élő gyermek is részesülne tanszercsomagban.