Az élettől és a szolgálattól lassanként búcsúzó Pál apostol az igaz hit minden körülmények közötti megtartására és megőrzésére, a szent iratokhoz, az apostoli tanításhoz való hűségre figyelmezteti és tanítja Timóteust, az apostolutódot, gyülekezetvezetőt. A romlott emberi természet cselekedetei és megnyilvánulásai, a Krisztusba vetett igaz hitet felhígítók és azt mindenféle más tanítással, vallási hiedelemmel vegyítők, az Isten helyett az élvezetet választók, a látszatkegyesek sokakat megtévesztenek, eltántorítanak, elbizonytalanítanak. A látszat csal, még ha a tévtanítás hatékonynak és vonzónak tűnik is. Ebben az összefüggésben írja Pál: „Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, a hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.” (2Tim 3,8–9)

Pál azokra az egyiptomi bölcsekre, varázslókra, mágusokra utal (2Móz 7,11.22; 8,3.14; 9,11), akiket a fáraó hívatott, hogy Isten Mózes és Áron által véghezvitt csodáit hajtsák végre. Egy ideig sikerült is az utánzás, de a harmadik csapást már nem tudták megismételni (2Móz 8,14). A hatodik csapáskor pedig a „mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek támadtak a mágusokon is meg minden egyiptomin” (2Móz 9,11). Az ószövetségi Szentírásból nem ismerjük a Mózessel és Áronnal szembehelyezkezdő és ellenszegülő varázslók nevét. Pál apostol e helyen feltehetően a korszak Biblián kívüli, közismert apokrif hagyományából merít. Jambrész neve beszédes, azt jelenti, „az ellenszegülő”. Tanulságunk az Ige alapján: Isten mindig nagyobb és erősebb, soha ne kövessük Jannész és Jambrész ellenszegülését, példáját!