Az egyházi értekezletek, gyűlések az Úr 1923-ik évének ezidejéig szépen, rendesen lezajlottak. Jólesik látni, hogy a forradalmi idők izgalma lassan lehűl, s átveszi a nyugodt adminisztráció csendes birodalmát. Gyűlések, értekezletek, bírói ítéletek mögül azonban előbukkan egyházi életünk egy-egy megoldatlan problémája. […]

Hogy a legjobban elcsépelt, de még mindig rostálatlan témán kezdjük, itt van a papválasztás betegsége. Az e feletti szemlét egy bírósági eljárás teszi időszerűvé, mely fellebbezéssel meg nem támadott papválasztási ügyben folyik. Eddig az volt a gyakorlat, hogy választási visszaélések csak fellebbezés esetén toroltattak meg, most módjokban lesz a bíróságoknak gondolkozni afelett, hogy megválasztott lelkész ellen is indítható-e hivatalból fegyelmi eljárás, ha vele szemben a választási visszaélések gyanúja merül fel. […] A papválasztásnak most egy olyan tünetét tesszük itt szóvá, mely eddig elkerülte a kellő figyelmet. Összeáll 4-5 választó, s a pályázókat – azok költségén – felkeresve, alapos vizsgálat alá veszi abból a reális szempontból, hogy micsoda „kilátás” lehet belőlük. Mit adhatnak az egyháznak, mit engednek a díjlevélből? A szilárd jellemű jelölt felháborodik és – megbukik, a jobban felkészült bejut a döntőbe. És itt találkozunk mostoha korunknak a kis parókiákon kínlódó lelkészekre s államsegélyen tengődő káplánokra nehezedő borzalmas kísértésével. […]

Ami ezután következik, az egy életen át való vezeklés azért a bűnért, melyet rideg számításból vagy behálózva követett el az Isten szolgája. Nincs olyan díjlevélcsonkítás, amelyért a bűnhődés anyagilag vagy erkölcsileg utol ne érné a papot! De mi lesz a vokskereskedőkkel? Mikor fogjuk azt meglátni, hogy egy-egy bandába állt társaság csaknem minden választó gyülekezetben felüti a fejét, […] kihasználva annak az eldugott helyről menekülni akaró papnak a nyomorúságát vagy a becsületes várakozásba belevénült káplánnak a szégyenkezését?!

(folytatjuk)