„Legyen világosság!” (1Móz 1,3) – kezdte a vendéglátó egyházkerület ismertetését Balog Zoltán annak jelmondatával. Hangsúlyozta: milyen jó átélni, amikor világosság van az ember szívében, amely a bibliai antropológia szerint az értelem, az érzelem és az akarat egységének helye. Ezért a világosságért azonban újra és újra imádkoznunk kell, hiszen ez nem a mi tulajdonunk, hanem az Isten Igéje adja.

A püspök ismertette a Dunamelléki Református Egyházkerület történetét, bemutatta az egyházkerület szervezeti felépítését, intézményeit, szolgálatait, külön kiemelve a gondozó egyházközségek létrehozását, amelyek a szórványokban fogják össze a kisebb, fogyatkozó gyülekezeteket.

AZ ÍRÁS ÉS AZ IMÁDSÁG NÉPE

A Magyar Református Egyház Közös Zsinatának pénteki ülése úrvacsorás istentisztelettel kezdődött. Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a Bibliaolvasó Kalauz által aznapra kijelölt 1Tim 4,4–11 alapján. Először arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy óriási szükségünk van az igerészben is említett egyenes beszédre. – Segítségünkre van ebben a napi Ige, amelyet nem mi választunk, tehát nem mondhatjuk rá, hogy ez másnak szól. Jó lenne felismerni annak az erejét, hogy amennyiben ezt olvassuk, közösségbe kerülünk Csíkszeredától Clevelandig a református testvéreinkkel – hangsúlyozta.

Kifejtette, hogy az egyenes beszéd nem azonos a durva beszéddel, hanem azt jelenti: képesek vagyunk az igazságot és a valóságot a nevén nevezni. – Ez nem habitus kérdése, hanem létkérdés. Akkor is az volt, amikor a Timóteushoz írt levél megszólította a második generációs keresztyéneket, akiket üldöztek. Ahhoz, hogy erre a létkérdésre helyes válaszokat tudjunk adni, eszközöket ad nekünk az apostol, ezért mondja azt, hogy Isten minden teremtése jó, ha megszentelődik. Ehhez pedig az út az imán és az Isten Igéjén keresztül vezet – mutatott rá. Az apostol felhívja a figyelmet arra is, hogy a szentségtelenség formájában megjelennek a zavaró tényezők.

– Mindig voltak és lesznek is olyanok, akik összefogdossák azt, ami érinthetetlen, akiknek az a célja, hogy bemocskolják azt, amiben hiszünk. A veszélyekkel szemben az apostol felkínálja a gyógyírt is: a kegyességet, a jámborságot, az istenfélelmet, a teremtő és szabadító Isten tiszteletét. Tudjuk, ki az útitársunk és segítőnk ebben: Jézus Krisztus, az eszközeink pedig az imádság és az Ige – nyomatékosította. A püspök elmondta, hogy az egyenes beszédben a református egyház nem áll olyan rosszul, az igazságot és a tisztát megnevezzük, ám ha a mocsokra és a bűnre nem mutatunk rá, akkor csak félig vagyunk rendben.

Balog Zoltán kijelentette, hogy a magyar református élet fenyegetettségét újra és újra átéljük. – Ha azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk, akkor lépjük csak át a határt Ukrajna felé – javasolta. Az igazi fenyegetés azonban belülről jön. „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában” – idézett a Szentírásból (Mt 10,28). Végül rámutatott, hogy a reformátusok az „írás népe”, de emellett az imádság népének is kell lenniük, hiszen isteni útmutatás nélkül az írás mit sem ér.

A MAGYAR KERESZTYÉN MEGMARADÁS ZÁLOGA

Ezután Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszélt Európa politikai és kulturális helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet léte és összetartozása nem egyszerűen történelmi adottság vagy képződmény, hanem része a Gondviselés tervének, és ezért ennek a nemzeti létnek önmagán is túlmutató értelme és célja van. – Önök akkor teszik a legtöbbet a mai magyar nemzetért és a következő évszázadok magyar nemzetéért, ha ezt a közös alapot és zsinórmértéket mutatják fel a XXI. században úgy, mint amely nem túlhaladott erkölcsi relikvia, hanem a magyar keresztyén megmaradás záloga – szólította meg az egybegyűlteket Kövér László. Végül megjegyezte, örömmel olvasta a református nemzetstratégiában, hogy a Magyar Református Egyház komolyan veszi ezt a küldetését.

Veres Sándor dunamelléki főgondnok köszöntőjében elmondta, hogy a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére megőrizte hitbéli és teológiai egységét. – Emberileg lehetetlennek tűnik az a helyzet, amelybe a keresztyénség került, de Isten ezért küldte el Szentlelkét, hogy ebből formáljon valami jót. Ez a kegyelem – zárta felszólalását Veres Sándor.

ÜGYVEZETŐ ELNÖKI BESZÁMOLÓ

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata a Generális Konvent ügyvezető elnökének beszámolójával folytatódott. Balog Zoltán püspök ebben beszélt Kárpátaljáról is, ahol a hitben és nemzettudatban az egyik legkitartóbb magyar református közösséget érte támadás. Az Ukrajnában dúló háború kapcsán megjegyezte, bármi legyen is a konfliktus vége, a magyarok csak rosszul járhatnak. Kiemelte a nyugatról és keletről egyaránt érkező segítséget, hiszen Amerikától Koreáig mindenhonnan segítenek a református szeretetszolgálaton keresztül a kárpátaljai magyaroknak.

Ezután felelevenítette a 2009-es egyesülést, amikor létrejött a Magyar Református Egyház, és háláját fejezte ki azoknak, akik sohasem adták fel az egyesülés reményét.

ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS

A zsinat programjának egyik legfontosabb pontja a Magyar Református Egyház tagsági reformja volt. Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese ismertette az ehhez szükséges alkotmánymódosítás tervét, amelynek értelmében három tagsági kategória jött létre: a Kárpát-medencei részegyházak, a társult részegyházak (ezek azok a szervezetek, amelyek eddig valamelyik Kárpát-medencei részegyház révén csatlakoztak a Magyar Református Egyházhoz) és a társult közösségi tagok. Utóbbi kategóriába kerül minden olyan, a tagsági reform elfogadása után felvételét kérelmező református egyház, egyházi testület vagy gyülekezeteket összefogó szervezet, amely hitvallásos és nyelvi egyezősége alapján legalább hitbeli és lelki egységet akar és tud vállalni a Magyar Református Egyházzal.

Az egybegyűltek elfogadták az alkotmánymódosítást, így a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának alkotótagsága 126 főre emelkedett, az ezt követően felvett két új taggal pedig összesen 128 főre bővült.

Az alkotmánymódosítás megszavazása után a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége (NYEMPGYSZ) és a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NYEMRLSZ) megjelent képviselői aláírták a csatlakozási nyilatkozatot.

KISEBBSÉGI LÉT ISTENBEN

Az ebédszünet után a zsinat vendégei köszöntötték a megjelenteket. Najla Kassab, a Református Egyházak Világszövetségének elnöke kifejezte, öröm és megtiszteltetés számára, hogy itt lehet mindazon kihívások ellenére, amelyekkel napjainkban szembe kell néznie a református közösségeknek is. – A kihívásunk ma az, hogy releváns egyház legyünk, amely hatást gyakorol a világra, és meri nyilvánosan hallatni a prófétai hangját – fejtette ki Najla Kassab.

Kiemelte, hogy nehéz napok ezek, de egyben a kairosz, a minősített idő napjai is, amikor Isten beavatkozik és új módon formál bennünket. – Istenben a kisebbségi lét nem a gyengeség vagy a csüggedés szinonimája, hanem sokkal inkább az olyan szerepvállalásra való elhívásé, amely sokak életét alakíthatja, függetlenül attól, hányan vagyunk. Elhívás arra, hogy világosság legyünk megtört világunkban – mondta a Református Egyházak Világszövetségének elnöke.

Semko Koroza, a Lengyel Református Egyház püspökének köszöntőbeszédét technikai okok miatt egy kollégája mondta el. Elhangzott, hogy Lengyelország alapvetően katolikus, bár a püspök szerint mostanra inkább a „nem hívők országává” vált. Beszélt arról, miként fogtak össze a lengyelek az Ukrajnából menekülők megsegítésére. Ez az élmény megerősítette a püspököt abban, hogy értékelje a valós közösségeket, mint amilyen a magyarországi is.