Valakinek a nyomában járni, követni, emlékeit kutatni egyszerre elvont és talán lehetetlen is, mégis, a helyek konkrétsága, adottsága meghatározó élmény lehet, például Korinthusban, ahol meg is van jelölve a hely, ahol a bémán (emelvényen) kihallgatta a helytartó Pál apostolt. Fel is idézték az Igét az utazók, hasonlóképpen az athéni Areopagoszon, ahol még görögül is bogarászhatták az idevágó részt. Ennek mozaikban megmaradt emlékét őrzi Béreában a Pál-emlékmű. Görögországban jellemzően kevés az ilyen jellegű megemlékezés.

Az útra egy nagy busszal és egy kicsivel vágtunk neki, a sofőrökkel együtt tette ki a létszám az ötvennégyet. Nagy vállalkozás volt ez, mind a megtett távolság, mind a különböző határok, mind a kultúrák találkozása és keveredése terén. Főleg kempingekben, sátorban laktunk, de befogadtak minket a thesszaloniki és athéni protestánsok, utóbbiak még eleséggel is ellátva minket, és Isztambulban is aludtunk keresztyén szálláson.

Egy hét jutott Görögországra, ahol mind az öt várost bejárhattuk, ahol Pál megfordult, és amelyek fontos szerepet játszottak az életében: Thesszaloniki, Korinthus, Athén, Bérea, Filippi. Ezenkívül persze olyan emlékeket is megnéztünk, amelyek történelmileg számítanak kiemelkedőnek, mint Delphoi nagy épületegyüttese, vagy Mükéné, a csodálatos szobrokkal, kincsekkel teli múzeum, és Thermopülé, a görög történelem jeles színhelye. A török rész számított a nagyobb kihívásnak, hiszen az volt utunk legtávolabbi pontja, pedig csak Kis-Ázsia nyugati partvidékén haladtunk. Itt is azok a helyek voltak meghatározóak, ahol Pál is megfordult: Tróász, Assos, Efézus, Milétosz, Hierápolisz.

De A jelenések könyve által említett hét híres kis-ázsiai gyülekezetet is érintettük, volt, amelyiket csak a buszból (Szmirna, Thiatira, Filadelfia), és volt, amelyiket meg is tekintettünk, be is jártunk, mint például Pergamont és Efezust. Törökországban is szerepeltek a programban nem bibliai emlékek és látnivalók, mint Trója, Pamukkale szép fehérlő domboldala és Isztambul forgataga a Topkapi palotával, amelynek múzeumában megnéztük Mohamed lábnyomát, többek között Mózes botja és Dávid kardja mellett. Többen nyakukat nyújtogatva vizsgálták, mekkora lába lehetett a prófétának, s hogy az övék kisebb vagy nagyobb-e nála…

Kinek mi lesz valóságos élménnyé egy ilyen úton?

Az eredeti tervnek megfelelően alakulnak-e a dolgok?

Léphet-e ennyi ember egyszerre?

Megvalósítható-e az út lelki része, lesz-e áhítattá minden bibliaolvasás?

Továbblépünk-e a tanulmányainkban egy tanulmányúton?

Volt összehasonlítási alapunk is, hiszen tizenhárom évvel ezelőtt szerveztük meg először Pál apostol útját, két évvel később pedig a másodikat, Pál életének a végére tekintve (Róma). Ezalatt a bő egy évtized alatt sok minden változott, az infrastruktúra, a turizmus, a beléptetőrendszerek, az árak. De a legnagyobb változás a logisztikában az okostelefonok „okossága”, helymegjelölése, az azonnali tervmódosítás lehetősége, az idegen nyelvek gyors fordítása a telefonnal egészen átalakította a kommunikációt. De egy ilyen zarándokúton, ahol a cél valaki nyomát követni, az a fő kérdés, hogy közelebb jutunk-e annak alakjához.

Pálról tudjuk, hogy mennyire ragaszkodott Megváltójához, Jézus Krisztushoz, az ő nyomdokaiban járt, és sokszor beszélt az elhívásról, Krisztus követéséről. Vajon így áttételesen közelebb kerültünk-e ahhoz a titokhoz, hogy miért volt Pál ennyire hűséges Krisztusához? Közelebb vihettek az áhítatok, amelyek az adott helyhez kapcsolódóan szólaltak meg. Ezeket már végzett lelkészek, felsőbb évesek, tanárok tartották. Közelebb vihettek az előadások, amelyeket következetesen megtartottunk az adott helyszínen vagy még a buszon. Sok érdekesség hangzott el az országok és helyszínek jellegzetességeiről, amelyekkel kiegészíthettük a tudásunkat. Ebben mindig volt része Balla Péter professzornak, aki az Újszövetséget tanítja a teológián, és jól ismeri a helyszínek háttereit. Közelebb vihetett az az élmény, hogy mi Pál nyomát követhettük egy – szerintünk fárasztó – buszos utazás során, bár Pál mindezt gyalog vagy valamilyen eszközt, állatot bérelve tette meg.

Ebben is láttuk Pál elkötelezettségét és szívósságát. Közelebb vihettek a kulturális jellegzetességek, amelyeket az ott élő népek ma is hordoznak magukon (főleg a kis-ázsiai részen a törökök, akik mindenben rendkívül segítőkészeknek bizonyultak). Közelebb vihetett maga a közösség, ahogyan megélte a mindennapokat egy utazás során – mindez sokat mondott türelemről, egymás elhordozásáról, közös munkáról. Az útról a sokféle benyomás és átélt élmény hatására is számtalan gondolat, vélemény, bizonyságtétel fakadt, erről is olvashatunk a kis keretekben a résztvevők tollából.