Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Lányi Gábor teológus-lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense osztja meg velünk gondolatait.
Tapasztalom, mit jelent kirakatban élni az életünket, s hogy sokszor az embert nem látják bennünk, csak a szolgálattevőt – mondja Nagy Zsoltné Kiss Katalin lelkipásztor, a Tiszántúli Egyházkerület Nőszövetségének alelnöke. Ő állította össze a lelkipásztoroknak a következő fél évre háttértámogatást nyújtó imalánc témáit.
A keresztyén ember arra használhatja fel a ma lehetőségét, hogy tudatába kerül, felvérteződik a rendelkezésre álló időkben erre: ami lehetne, az nincs. Csak ez képes feloldani azt a hamis narratívát, hogy az idős ember halálát könnyebb elfogadni, a fiatalét pedig nehéz. A gyász fájdalom, de olyan perspektívát kínál, amelynek látni akarása átsegítheti az embert ezeken az időkön.
A szélsőségek helyett a látható és a láthatatlan egyház megkülönböztetésére és a megfelelő közös használatra van szükségük. A kettős kategória célja, hogy segítsen a különféle korokban élő keresztyénnek meglátni Isten népének teljességét a saját történelmi korlátuk ellenére is.
Kilencven éve iktatták be az első délvidéki püspököt, Ágoston Sándort (1882–1960). Rögös volt az út, amíg erre kerülhetett. A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban lezajlott általános tisztújítás során a gyülekezetek Harangozó László szabadkai lelkésznek szavaztak bizalmat a püspöki tisztségre. Megválasztásával új korszak kezdődik a szerbiai reformátusok életében.
A Felső-Tisza vidéken létrejövő, református templomokat érintő kerékpáros túraútvonalakon egyre többen tekernek. A bicikliseknek nyújtott szolgáltatásokból az egyház is kiveszi a részét: több gyülekezet is kerékpáros pihenőt alakított ki a területén, és szállást is kínál a megfáradt túrázóknak, kirándulóknak.
... van arra, hogy elmondjuk, elpanaszoljuk a magunk szenvedéstörténetét, és szükségünk van arra, hogy meghallgassuk a másokét, hogy vigasztalódjunk, más is átélte, túljutott rajta. De hogyan? Isten nem szolgája a rendnek és a törvénynek, amit alkotott, hanem Ura. Célja van mindennek, s egyszer minden a helyére kerül. Az ő szava a viharban az egyetlen igazság. Szükségünk van rá.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság heti gondolatait osztjuk meg, melyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
Az orosz–ukrán háború idején Isten kérdez bennünket – szólal meg a pusztító európai fejlemény kapcsán Bogárdi Szabó István budahegyvidéki református lelkipásztor, volt dunamelléki püspök és zsinati elnök. Interjúnkban sok szó esik a XXI. századi keresztyénség állapotáról, sajátosan szorongatott helyzetéről, illetve feladatáról a kataklizmák árnyékában.
Mintha kevésbé volna meg bennünk az élet féltése, mint évtizedekkel korábban. Nem tanulunk a tragédiákat közel hozó hírekből. Mintha azt hinné az ember, a baj mindig csak a szomszédnál vagy még inkább távoli helyeken, ismeretlen emberek ajtaján kopog.
Így van az egész, együtt. Az idő és tér dimenziói, élők és holtak, szent és profán, a civilizáció és a vadon, a határok és határtalan terek, s az, hogy mindez egységes képpé akkor formálódik, ha a találkozás után a szent hely kapujából tekintek rá.
A három részre szakadt Magyarország sanyarú állapotát a reformáció nyomán kialakuló felekezeti viszálykodások tovább rontották: nem csak a politikai elit csoportjai acsarkodtak egymásra vallási érdektől és meggyőződéstől hajtva, számos család is megosztottá vált.
Pál apostol nyomában jártak budapesti teológusok és vallástanár-hallgatók, néhány tanárukkal együtt. Az útnak az az európai keresztyénséget meghatározó hívás állt a középpontjában, amelyre a tróászi látomásban így kapta meg Pál az irányt: „Jöjj át Macedóniába!”
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
– Dehogy haragszom – nevetett Bogi néni. – Nem akartál te rosszat, csak egy kicsit összekeverted a valóságot meg amit elképzeltél. De igaz, ami igaz, eléggé meglepődtem azon, amiket meséltél. Annak viszont nagyon örültem, hogy kiderült az igazság. Mert tudjátok, a szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
– A kedvenc területeim a zene és a rajz. Más nem nagyon kérdezett még rá ezekre. A belsőm, a szívem-lelkem jön éneklés, rajzolás közben. S amikor a férjemmel együtt éneklünk, az egymás iránti tiszteletünk és ragaszkodásunk is kifejeződik. Sokszor kérdés marad bennem, vajon átér-e valami az én szívemből-lelkemből a másik emberhez.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.