... van arra, hogy elmondjuk, elpanaszoljuk a magunk szenvedéstörténetét, és szükségünk van arra, hogy meghallgassuk a másokét, hogy vigasztalódjunk, más is átélte, túljutott rajta. De hogyan? Mi lett a vége? Jób könyvének mesés a befejezése (persze az eleje is az), mert Isten jobban megáldotta Jób életének végét, mint a kezdetét: visszafordította azt, ami elferdült. Nem úgy, mint Madách Imre művében (Az ember tragédiája, XV. szín): „Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! –” Jób könyvének a tartalma a tragikus, és a vége happy end.

Általában az élet első fele szokott a szebb lenni, amikor felfelé ível a pálya, és a második fele a nehezebb, amikor a lefelé menet következik, az öregség, betegség és halál. Isten menetrendje más, eltér attól, amit megszoktunk. A legjobbat a végére tartogatja úgy, mint a kánai menyegzőn Jézus a csodaborral. Jób történetének végén Isten megszólal és bemutatja, hogyan viszonyul a szenvedőhöz. Néha rejtőzködik – vagy csak mi érezzük úgy, mert a szenvedések közben a legnagyobb kísértés az, hogy talán el is hagyott minket –, máskor hallgat, vagy mi vagyunk túl hangosak, hogy a siránkozástól nem hallani a halk és szelíd hangot. Isten hűséges, „nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10,13).

Az Úr adja, és az Úr veszi el, visszavonja tőlünk ajándékait? „Egyszer büntetésül adja földjére (tudniillik az esőt), máskor meg szeretetből”? (Jób 37,13) Elíhú teológiája ezt képviseli. Szeszélyes zsarnok hát, ahogyan C. G. Jung értelmezi a Válasz Jób könyvére című írásában? Nincs válasz arra, hogy miért engedte nyomorúságba, szenvedésbe esni Jóbot. Ok nélkül? A sátáni kísértés ezzel indul: Jób nem ok nélkül féli Istent, hanem mert jó sora van. Azután a barátok folytatják ezt az érvelési vonalat, amely szerint Isten nem ok nélkül sújtja a szenvedőt, hanem azért, mert megérdemli.

Az ok-okozat elv alapján vagy Jób bűnös és Isten igaz, vagy Jób igaz és Isten igazságtalan. A könyv különös befejezése szerint viszont Isten igaz és Jób is igaz(olódik). Isten Jób pártjára áll a barátaival szemben. Isten jelenléte a válasz. Fensége a teremtésben nem mérhető emberi léptékkel, nem fogható föl emberi értelemmel. Isten nem szolgája a rendnek és a törvénynek, amit alkotott, hanem Ura. Ezért az okokat nem érthetjük, csak bízhatunk abban, mint Jób, hogy egyszer lesz helyreállítás. Célja van mindennek, s egyszer minden a helyére kerül. Az ő szava a viharban az egyetlen igazság. Szükségünk van rá.