E kettőre irányítja figyelmünket augusztus 20. Megvan a hétköznapoknak szóló üzenete, de tekintetünket Isten eljövendő országa felé is tereli. A vallások történetében az ünnepek születésének két forrása van: a történelem és a természet. Történeti vonatkozásban ünnep akkor keletkezik, amikor Isten keze nyilvánvaló nyomokat hagy a földön, ami később az emlékezés által vissza-visszatérő eseménnyé válik. Ilyenkor a közösség hitben átéli, hogy amit Isten akkor, régen tett, azt képes az ember javára ma is megtenni.

Az ünnep lélektanához tartozik, hogy a felidézés által a későbbi nemzedékek mintegy visszahelyeződnek abba az időbe, amikor az esemény végbement. A kijelentés történetében ilyen nyilvánvaló nyom, amikor Krisztus Urunk emberi testet öltött, ez a karácsony, majd a húsvéti ünnepkör, amikor az emberért vállalt halála és feltámadása által a bűn hatalmát legyőzte, s ennek hasznát nekünk adta, pünkösdkor pedig kiárasztotta Szentlelkét. Ez az időbeli visszahelyeződés igaz a történelmi emléknapokra is (lásd március 15., október 6., október 23.).

Az ünnep kialakulásának másik dimenziója a természet, amely az emberiség ősi vallásaiban meghatározó. A természet megújulásában, az érésben és az őszi elhalásban a mennyei világ munkáját látták. Mi ebben is a természet rendjét értünk fenntartó Isten hatalmát ünnepeljük. Augusztus 20. ilyen értelemben történelmi és természeti vonatkozású ünnep egyszerre.

Történetiségében gyökerei messzi évszázadokba nyúlnak. László királyunk (1040–1095) tette erre a napra a megemlékezést István királyról (975–1038), amelyet Nagy Lajos király (1326–1382) egyházi ünneppé emelt, Mária Terézia (1717–1780) is megerősített, 1945-ig nemzeti ünnep volt. Utána nemzeti vonatkozása és a keresztyén hithez kötődő tartalma miatt tették a rendszerváltásig „az alkotmány és az új kenyér ünnepévé”. 1991 óta ismét állami ünnep, az államalapító István király ünnepe, aki Magyarországot a nyugati keresztyénséghez kötötte. Ezáltal hazánkat – amely Kelet és Nyugat törésvonalában van – és eredendően keleti identitású népünk arcát a nyugati világ felé fordította.