Tanév kezdetén

Dunántúli Protestáns Lap, 1923. szeptember 9.

Ismét egy új iskolai év kezdetén vagyunk. […] – Apák és anyák, ha szorongva, ha nehéz áldozatok árán is, elküldték fiaikat és leányaikat, hogy hadd faragjanak belőlük a hozzáértő kezek egy biztatóbb jövő számára élő köveket, hogy a nevelők mesteri ujjai hadd fakasszák fel bennük azokat a csodálatos lelki erőket, amelyeknek annyira híjával van ez a romokban heverő világ. Mert fájdalommal kell megállapítanunk egyik részről, hogy a jelen – a közvetlen közeli múlt hatása alatt – egészen anyagiakba merült. Az emberek egy részét mintha semmi egyéb nem érdekelné a tőzsdén, valután s matérián kívül. Úgy látszik, mintha az „én“ előtérbe helyezése volna a boldogulásnak egyetlen lehetősége. Az aranyborjú az, ami körül táncot járnak...

De ugyanekkor meg kell állapítanunk azt is, hogy mellettük az embereknek egy másik serege egyre tisztábban kezdi látni a lelki erők felbecsülhetetlen értékét, a kincset, amit sem a rozsda, sem a moly meg nem emészthet. […] A lélek eme kincsei megszerzésének egyik legalkalmasabb helye az iskola, annak legmegfelelőbb eszköze a nevelés. Ezért végtelen nagy fontosságú az iskola és kibeszélhetetlen horderejű az iskolában folyó nevelő munka. Elégedetlenek vagyunk a jelennel, a jelen emberének világfelfogásával és gondolkozásával? Itt az iskola! E gondolkodás megváltoztatásának lehetősége kezünkben van az iskolai nevelés által. […] Lelki életünk sokszor azon hajtásait hagytuk elsorvadni vagy nem egyszer szándékosan sorvasztottuk el, amely az élet viszontagságai között a legtöbb oltalmat ígért.

– Valahogy nevelésünk is nagyon materialista irányú volt. – A jelen nyomorúságai azonban arra kényszerítenek bennünket, hogy mélyebbre vessük hálónkat, hogy Annál keressük nevelésünk igazi irányítóját, Aki magát az élet, a minden felett diadalmaskodó élet Fejedelmének mondotta.