Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelm ező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Leveleiből egy családszerető és utazáskedvelő értelmiségi hölgy alakja rajzolódik ki, aki a Skót Misszió jelmondata – Hogyan tegyünk jót? – jegyében élt – mondja Rojkó Annamária helytörténész.
A labirintus felfelé nyitott. Nem csak a középpontban találkozom Istennel, egész utamat figyelemmel kíséri, sőt mellém szegődik, amíg megérkezem. Ahogy egyszer két tanítvány mellé az Emmaus felé tartó úton. És miközben fizikailag előre haladtak, Jézus belső labirintusuk középpontja felé, a lényegi felismerés és találkozás felé vezette őket. A labirintusból ugyanaz az út vezet kifelé, de más emberként jövök ki, mint ahogy bementem.
Az egyház élete folyamatos változás, és vezetése több az egyének növekedésének támogatásánál. Van magasabb dimenzió: Isten missziója a világban, amely egy egész embercsoportról szól, akiket a Mindenható összegyűjt, hogy véghezvigyék, amit egyedül nem tudnának. A feladat végrehajtása elképzelhetetlen vezetők nélkül.
– Minden évben él bennünk a vágy és az a tudat, hogy mit adott nekünk a Csillagpont, emiatt nem is tudunk érzelmek nélkül gondolni rá. Talán érdemes lenne rendezni egy ehhez hasonló fesztivált, amelyre a Csillagponton felnevelkedett generáció tagjai is elmehetnének a gyermekeikkel. Riportunk főhősei örökké emlékezni fognak a 2013-asra, ahová más-más céllal érkeztek, ám egymást találták meg.
Több mint fél évszázada vannak jelen Magyarországon a lelkisegély-telefonszolgálatok. Azért indultak el, mert óriási igény volt és van arra, hogy mentőövet dobjunk az életük kríziseiben fuldoklóknak. Életvezetési válság, elmagányosodás, kapcsolati és családi problémák, betegség, veszteség, gyász és minden más, súlyos és fájdalmas élethelyzetben ott a telefon, amelyen valaki elérhető ingyenesen.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
Száz százalékban csak Jézussal és a róla szóló evangéliummal azonosulhatunk hívő emberként, nem pedig emberi formációkkal és ideológiákkal.– vallja Márkus András Tamás őrmezői lelkipásztor, az Evangelikál Csoport Egyesület elnöke. Szerinte nem engedhetjük át a politikusoknak az erkölcsi-világnézeti kérdések megválaszolásának teljes terepét.
Az őszinteséghez önkritika kell, a hazugsághoz csak hangerő. A követéshez alázat kell, a vezetéshez csak pozíció. Ezzel egyúttal áthatóvá az válik: az a lehető legkevésbé rossz vezető, aki magát félrerakva igyekszik Isten akaratát megvalósítani. Aki a maga autoritásában is gyermek, szolga, alárendelt, méghozzá a legigazabb királyé, a legirgalmasabb bíróé és legszigorúbb apáé.
A református értelmiségiek, pedagógusok, tudós és közéleti személyek munkája, gondolatai, alkotásai és meghozott döntései ma is jelentős erővel hatnak társadalmunkban. Hogy ez így legyen a jövőben is, szükség van a református iskolákban folyó állhatatos nevelőmunkára. Érdemes a mai református értelmiségiekre és nevelőkre figyelni, csakúgy, mint a szárszói nemzedék által megfogalmazottakat tanulmányozni.
Tanulom, hogy Isten szuverén úr, adhat ajándékot tíz napra, három évre vagy hatvanra, ezt nem szabhatom meg neki. Nem követelhetek és nem kérhetek számon tőle semmit, de lehetek hálás az életemért – mondja Záborszkyné Szász Lídia Dóra. Negyvenhat évesen ismerte meg a férjét, négy évre rá eltemette. Gyászára gyógyulást Istentől vár.
Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.
– A szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Úgy gondolom, hamar meg fogod szeretni az iskolát, és akkor sokkal könnyebb lesz eltűrni a kellemetlenségeket. – Mint a pad meg a csengő? – Igen – bólintott Bogi néni –, és van egy másik jó hírem. Nem is az enyém, hanem Pál apostolé, aki azt mondta, hogy a reménység nem szégyenít meg. Még az iskolában sem!
– A gyülekezetvezetés olyan speciális készségegyüttest kíván, amely sokkal gyakrabban van meg a férfikarakterben. Ezért vészjelnek tartom, hogy egyre kevesebb férfi választja a lelkészi hivatást. A tabi évek kivételével vagy beosztott lelkész volt, vagy sajátos területeken mozgott.
Húsvéti körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára
Egyházunk a Feltámadottat, Isten igazságát, az életet és a megváltást hirdeti a felbolydult, háborúba rohanó, káoszba sodródó világban is. A húsvét üzenete, hogy Isten megfékezi a gonosz erőket, és megszabadítja az embert.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a két héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Három és fél évszázada született II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc vezére a felekezeti békét kereső keresztyénként is figyelmet érdemel. Személyi titkárának is hívő reformátust választott: Ráday Pált. A jubileumot országos és határokon átívelő emlékév köszönti. Hogy mit jelent ma fejedelem ő öröksége, hogyan őrzi emlékét Sárospatak, erről Dienes Dénes egyháztörténész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese beszélt.
Közvetlenül tőle kérdezte meg, ő-e a Krisztus. Amikor Jézus kimondta: „Én vagyok”, ez elegendőnek bizonyult az elítéléshez. E kijelentés döntött a sorsáról. Ez nem puszta válasz volt: az a név hangzott el, amellyel Isten maga mutatkozott be – az örökkévaló, önmagában létező Úr neve, amelyet Izráel különös tisztelettel őrzött. Nem azért ítélték el, mert félreértették. Hanem mert nagyon is jól értették.