A két fogalom belső összefüggéseinek titka azonban még nem tárul fel azzal, ha egymás mellé állítjuk őket, és esetleg megkérdezzük: mennyi teológiát képes az egyház elviselni. A jó teológia nem mennyiség, hanem minőség kérdése. Közhelyszerű, de a jó teológiához elsősorban jó teológusra van szükség. Utóbbi jellegzetes vonása, hogy ezer szállal kapcsolódik az egyház és a világ valóságához. Ez a kapcsolódás lehet kritikus, de jó teológus csak az lehet, aki látja ezt a valóságot. Az említett előadásokból és a kerekasztal-beszélgetésből kitűnt, hogy Vályi Nagy Ervin ilyen volt. A szeizmográf érzékenységével rezonált a kor szellemi rezdüléseire, a földcsuszamlásszerű történelmi mozgásokra. A felelős teológus őrállói tisztére a „magányos madár a háztetőn” (Zsolt 102,8) kedvelt bibliai képével utalt, amely veszély idején vészjelzéseket ad, néha pedig megpróbál valamit elmondani a konkrét veszélytől függetlenül is. A keresztyén teológia az egyház életviszonylataiban születik, rá van utalva erre.

Minden igaz teológia elsősorban Istenről beszél, Vályi Nagy Ervinnek is ez volt az első számú témája. Az egyik előadó így fogalmazott: őt az érdekelte, amit Istenről mondunk és amit Istennek mondunk (tudniillik: az imádságban). Ehhez az inspirációt mindig a Szentírásból kapta, de ugyanúgy ismerte az egyház kétezer éves teológiai hagyományát és legfőképpen a református hitvallásokat. A teológus feladata, hogy a szüntelen változó világban Isten Igéjére figyeljen, és az így nyert ismereteket továbbadja.

Az ismeretek továbbadásának nem egyedüli helye a katedra, vele azonos értékű közvetítő hely a szószék. A szószék és a katedra egysége végigkísérte Vályi Nagy Ervin életét, miközben soha nem feledte, hogy a teológia tudomány is, ezért a tudomány egésze előtt számot kell adnia tevékenységéről.