Szeretem a népi eredetű metaforákat, például hogy a bor a hegy leve. Egy aratáshoz közeli vasárnap a lelkészem pedig úgy imádkozott, Isten adjon megfelelő időjárást, „hiszen még kint van a kenyerünk”.

A még learatatlan gabonát értette rajta. E két költői megfogalmazásban a művelésbe vett teremtés és a teremtett ember kapcsolata villan fel. Nyáron és ősszel magam is naponta átélem a csodát, hogy egy zsebkendőnyi zöldségeskertből mennyit táplálkozhatom.

Ami paradicsom, karalábé, mángold, cukkini vagy éppen folyton termő málna csak kell a családunknak, mind megadja az a pár négyzetméter agyagos föld az agglomerációban. Amellett, hogy hitem szerint istenképmás vagyok, egy darab mozgó, boldog biatorbágyi rögnek is tarthatom magam, annál is inkább, mivel néha az itteni jó levegőjű dombokon kocogok is, szervezetem karbantartására. Természetközelben jobban fel lehet fogni, hogy fizikailag az univerzum apró részei vagyunk.

Hívőként viszont nem lehet semmi kétségem: mindezt csak Isten gondolhatta el és kivitelezhette így a számunkra. Ő hívott meg minket e különleges feltételek közti földi életre, egy majdani kiteljesedés végett. A világmindenség persze annyiban szent, hogy Isten teremtő és fenntartó munkája nyilvánul meg benne. Elő is hoz belőle a Gondviselő mindent, amire szükségünk van. Ennek annál is inkább hálára kell késztetnie minket, mivel a Földet ugyanazon Isten eredeti átka is érinti. Igen, részben megátkozott és ezért megromlott teremtésben élünk. Tövis, bogáncs, arcunk verítékével megszerzett kenyér – ez is ott van a Biblia első lapjain, pár sorral a még el nem bukott ember kezdeti, édenkerti – művelésre és őrizésre szóló – megbízása és megáldása után. Ezért tapasztalhattam tavaly júliusban egy gazdariport készítése során Szarvason az aszály félelmetes jeleit.

Az egyéni gazdálkodó olyan cserepes földet mutatott egy öntözetlen táblájában, amelynek repedéseibe egy gyerekcipő beleszorult volna. Derékig sem érő kukoricáját ki kellett tárcsáznia. Ám utána megszemlélhettem azt a földjét is, ahol egy korábban létesített vízcsatorna közelsége lehetővé tette, hogy a legnagyobb szárazságban is öntözzön. Ott a gazdának még a feje sem látszott a kukoricásából.

Vizes példát hoztam fel, hiszen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által évente meghirdetett teremtés hete középpontjába idén a víz került. Okkal: egy ideje változni látszik az éghajlat – az isteni átok nincs feloldva. Egy hipotézis szerint a környezetpusztítás az egyetlen ok. Bár a klímaszorongás már manipulált valami, abban egyet kell értenie minden keresztyénnek: saját és utódaink létfeltételeit a Föld nevű bolygón nem pusztíthatjuk. Az alkalmazkodás meg sürgető feladat. De ennél is előbbre való, hogy mindenestül Jézus Krisztusra bízzuk magunkat, akinek visszajövetele nem katasztrófa, sőt, Isten gyermekeinek az ígért örökség elnyerése.