Krisztushoz tartozó, ezt jelenti a keresztyén szó. Megtanulja ezt a definíciót a konfirmációi felkészülés során minden református keresztyén. E heti bibliai olvasmányunk szerint a névadásra Antiókhiában került sor (ApCsel 11,26). A település a Római Birodalom harmadik legnagyobb városa volt az első keresztyén évszázadban, jelentőségben csak az egyiptomi Alexandria és Róma előzte meg. Valóságos metropolisz ekkoriban, főutcáját Nagy Heródes anyagi támogatásával burkolták hófehérre, üzletek, fürdők, templomok, no meg az elmaradhatatlan koldusok sorakoztak rajta.

A város, mint minden kereskedelmi központ, a legkülönbözőbb embereket vonzotta. Sok, a szokásokhoz ragaszkodó zsidó is élt itt, hozzájuk idővel pogányok csatlakoztak, akik zsidóvá lettek. Ebben a városban volt hagyománya a pogányok megtérésének, közülük az Újszövetség név szerint megemlíti Nikolaoszt, a prozelitát (ApCsel 6,5). Ezek még békés idők voltak zsidók és a hozzájuk ezer szállal kapcsolódó keresztyén gyülekezet számára egyaránt. A jeruzsálemi templom lerombolásához (70) vezető nagy háború azonban ezt is megváltoztatta, forrásaink arról szólnak, hogy ezután az itt élő zsidók helyzete ha nem is reménytelenné, de nehézzé vált. Antiókhia. Innen indította el missziói útjait Pál apostol, akinek igehirdetése nyomán tudatos programmá kezdett válni a pogánymisszió (ApCsel 13,46). Számos kutató vallja, hogy itt nyerte el formáját egy szűk nemzedékkel később Máté, sőt talán Lukács evangéliuma is.

Ez a város adta a világ keresztyénségének a következő generáció alatt az „istenhordozónak” nevezett Ignácot, akit elítéltek, elhurcoltak, a római arénában vadállatok elé vetettek. Látványosságnak szánt halála 117 körül esett, és emlékeztet mindmáig: akkoriban már kevésbé volt biztonságos ez a vidék a hitükhöz ragaszkodó keresztyének számára.