– Százhúsz évvel ezelőtt teljesen megszokottnak számított, hogy a város és a református egyház együtt ünnepelt, összefogott és közösen emlékezett Csokonaira és Petőfire, közösen elevenítették fel a költők világító fáklyaként előttünk álló írásait és alakját. Ezt visszük most tovább közösen: a református egyház részéről a kollégium és az egyházkerület, a város részéről Debrecen vezetői és közgyűjteményei (mint a Méliusz-könyvtár vagy a Déri Múzeum), illetve az egyetem ismét összehangolja a megemlékezéseit – mondja Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának szakmai igazgatója.

PETŐFI A DEBRECENI KOLLÉGIUMBAN

A kétszáz éve született Petőfi Sándor számos alkalommal járt Debrecenben, ahol nemcsak a színházat kereste fel, hanem járt Csokonai Vitéz Mihály sírjánál, és látogatást tett a kollégiumi könyvtárban is. Ez utóbbi volt a helyszíne a debreceni kulturális emlékév első eseményének január 6-án, ahol leleplezték Orlai Petrich Soma A mohácsi csatánál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festményét.

A nagy méretű történelmi tablót nem először teszik közszemlére a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában, ugyanezen a helyen láthatta a nagyközönség 1852 óta, így a városban tanuló Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Ady Endre vagy éppen Szabó Lőrinc is. A II. világháború végén a festményt a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalába szállították, ahol zárt körű tárgyalások háttereként szolgált. Az egyházkerület elnöksége lehetőséget látott a jubileumokban: a festő születésének kétszázadik, a festmény Debrecenbe kerülésének százhetvenedik évfordulója szolgált indokul 2022-ben a szükséges restauráláshoz és ahhoz, hogy a mű ismét közkinccsé válhasson.

– A díszkönyvtári részben állítottuk ki a múzeum tulajdonában lévő Orlai Petrich Soma-festményt, amely 1851-ben, a szabadságharc utáni nemzeti gyász pillanatában született, és a Pietà-jellegű kompozíciója révén a feltámadás, a megújulás reménységét sugallja – fogalmaz Csorba Dávid. – Valószínű, hogy a kép bal oldalán, az egyik elhunyt kamarás alakjában Petőfi Sándort lehet felismerni, az alak kackiás bajszát, karakteres orrát, göndör haját látva – teszi hozzá az igazgató.

HIMNUSZ 200

A következő jeles eseményt az idén kétszáz éves Himnusz befejezésének napján és előestéjén, január 21–22-én tartották. Az ünnepség egyik helyszíne – ahogy 1989 óta ez már hagyomány – idén is Szatmárcseke volt, a másik pedig Debrecen. – Azon a hétvégén nyitottuk meg azt a kiállítást, amely Kölcsey Ferenc és a kollégium kapcsolatát mutatja be – tájékoztat Csorba Dávid. – Arról a tizenhárom különleges évről, amelyet Kölcsey a debreceni kollégiumban töltött, keveset tudtunk eddig, a költő a diákévei alatt írt verseit Kazinczy Ferenc hatására ugyanis elégette. Ellenben a Himnuszban és más írásaiban, politikai magatartásában tetten érhető gondolatiságának gyökerei visszanyúlnak kollégiumi tanulmányaihoz. A Himnusz nem egyszerűen a költői intuíció terméke: csak a református kollégiumi tanulmányokra alapozott szövegként születhetett meg. Olyan zsoltárok és közismert köszöntőversek, középkori kódexek és kora újkori protestáns prédikációk szövegélményei vannak mögötte, amelyek nem direkt módon jelennek meg, hanem közvetve, utalások alapján. Ezeket eddig is sejtettük, most viszont a szöveges párhuzamokat a közönség is láthatja majd. A tárlaton Kölcsey korának a tankönyveit és az egyik kéziratát tesszük közzé, az álmosdi házának asztalán a Himnusz nemes másolatával: ezekkel együtt a kamarakiállítás mintegy kilencven százaléka eredeti dokumentumokból áll – fogalmaz Csorba Dávid.