Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Vladár Gábor professor emeritus, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke, volt soproni lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
„Egység – Egy test”. Ez a mottója az idei Ifivezető-képző Konferenciának. A résztvevő keresztény fiatalok különböző előadásokon tanulhatják meg, hogyan lehet jól vezetni egy-egy ificsoportot. Savanya Csengével, a képzés egyik felelősével beszélgettünk. A hétvége bemutatása mellett arra is kitért, az elmúlt öt-tíz évben hogyan változtak az ifjúsági körök.
Kölcsey Ferenc tudta, hogy az Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék és nem díszítő-dekorációs elem. Isten áldása nélkül ugyanis minden hiábavalóság! Áldatlan állapotok között semmi nem úgy megy, mint ahogyan mennie kellene. Az áldás alapvető szükséglet: erő, élettér, honfoglalás, biztonság, nyugalom, boldogulás, üdvhozó erő származik belőle.
A Himnusz történelemszemlélete ahhoz a Szent Ágoston-i hagyományhoz kapcsolódik, amely az egyéni és a közösségi sorsot egyetemes üdvtörténeti távlatba helyezi. Középkori krónikáink, majd XVI–XVII. századi református prédikátoraink és a katolikus Zrínyi Miklós is így tekintenek népünk történetére.
– Ugyanazon a lépcsőn mentem fel és jöttem le, mint annak idején Antall József, de a legdöbbenetesebb az volt, hogy a film forgatásakor még élt a felesége, Klára asszony, aki otthon volt a lakásukban. Tudtam, ha fölmennék az emeletre, még találkozhatnék vele – emlékezik Seres Zoltán színművész, aki a Blokád című filmben Antall Józsefet személyesíti meg.
– Az igehirdetés szent, amelyben szócsövek vagyunk csupán. Ahogyan nem az ecsetnek, hanem a festőnek rendeznek kiállítást, úgy nem a lelkész, hanem Isten van a prédikáció középpontjában – vallja Hajdú Szabolcs Koppány, Vértesaljai Református Egyházmegye esperese. Szólt arról is: a szószékcsereprogrammal kapcsolati hálót szeretnének kialakítani a gyülekezetek között.
... írásában olvasunk szemléletesen és humorosan arról az élményről, hogy az ember másoknak, a külvilágnak mutatott fegyelmezett Énje (álarca) mögött van egy másik valaki is, akit az író Énke néven szerepeltet. Nem kell ahhoz hasadt lelkűnek lenni, hogy tapasztaljuk azt a másik ént, aki belülről kritizálja, gúnyolja azt, amit teszünk vagy mondunk, és viccet csinál a legkomolyabb dolgainkból is.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják a közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönző elmélkedések. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.
A férfiasság és helyreállításának témaköre az egész gondolkodásunkat érinti. Nemcsak a nemi szerepekről van tehát szó, hanem a bibliai világkép restaurációjáról is. Isten teremtési rendjét nem megváltoztatnunk kell, hanem megértenünk és felfedeznünk. A Biblia alapján létünk elválaszthatatlan része a nemiség, hiszen Isten kezdettől fogva férfivá és nővé teremtett minket – vallja Molnár Ambrus balassagyarmati lelkipásztor.
Szimbolikus volt számomra az Ószövetséggel töltött kilenc hónap: a vége felé úgy éreztem, mintha kihordtam volna magamban az Újszövetséget. Vártam, hogy kilenc hónapnyi napi olvasás után megérkezzek ahhoz a részhez, ahol közvetlenül Krisztussal találkozom. Persze ő az Ószövetségben is benne van, de mégiscsak máshogy, burkoltabban – ahogy gyermek az anyaméhben.
Nincs más esélyünk és reményünk az életben, mint a mindent magához ölelő Irgalom. „...amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” – kérdezi Jézus (Lk 18,8). Lesznek-e olyanok, akik kitartanak mellette, és megértik, hogy az Isten igazi igazsága nem valamiféle elvont, szent definíció a világról meg rólunk, hanem élő személy, Jézus Krisztus, az Isten fia, aki „az út, az igazság és az élet”?
Tehát: láttam. Hogy ébren vagy álomban, nem tudom, talán a kettő határán, ahol érzékeljük még a testünket, de akár nyitva van a szemünk, akár csukva, a sötétség szinte ugyanaz, s ahol nem a szem, de a kép törvényei szerint látunk. Íme, egy nagy téren álltam, talán a Nagytemplom előtt, talán máshol, a nap épp lemenőben volt vagy épp felkelőben.
Közös ünnepélyes megemlékezést szervezek az év elején a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetem. Az ünnepség Petőfi 200 emlékév programjával indult, majd az idén szintén 200 éves Kölcsey Ferenc Himnusza és a 250 évvel ezelőtt született költő, Csokonai Vitéz Mihály előtt is tisztelegtek.
– Az igazi evangelizáláshoz néven kell nevezni a dolgokat, és ilyen értelemben nem is feladata a szépirodalomnak a közvetlen misszionálás. Viszont megalapozhatja a befogadást, és aláaknázhatja az Örökkévalóról alkotott előítéleteket – mondja Zágoni Balázs író.
A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.
– Jézus korában mindenki ismerte ezt a növényt. Tudták, a pici magból hatalmas növény nő. Magasabb lesz, mint az ember, akkora, mint egy fa. A mustár magját nagyon szerették a madarak, ezért gyakran fészket raktak a növény ágai között. Ezért hasonlította Jézus a mennyek országát a mustármaghoz, amely nagyon picike ugyan, de hatalmas fává nő, és a madarak fészket raknak rajta.
A tizenhat éves ózdi Szőcs Bernadett rendőrnek tanul. Súlyemelőként második lett az utánpótlás országos bajnokságán. Családja és a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai segítségével, kiemelkedő eredményeinek köszönhetően, elnyerte a szolgálat Nyilas Misi-ösztöndíját.
– Szolgálatom évei alatt megrepedt életek vettek körül. Mindennap látom, hogy az Úristen kegyelmes a fogyatékkal élőkkel, és kegyelmes a betelt évekkel a hátuk mögött élőkkel is. Mégis ad erőt és türelmet mindannak az elhordozásához, amit ránk mér.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.