Létezik keresztyén ifjúsági író?

Alapvetően igen, de én úgy látom, nekem az a dolgom, hogy olvassam a Szentírást, járjak közösségbe, gyülekezetbe, és azonkívül írjak arról, ami érdekel. Valamilyen módon úgyis át fog jönni ezekben a könyvekben az, hogy ki vagyok és kiben hiszek. Ha elkezdem magam cenzúrázni, rosszabb lesz. Próbálok e szerint élni, legalábbis íróként.

2017-ben megjelent regényében a gömb jelenségét többen értelmezték keresztyén jelképnek. Tudatos volt az ifjúsági disztópiába beleszőni egy gondviselésre emlékeztető, emberméretű, védelmező szerepű tökéletes formát?

Ez mindenképpen jó értelmezés, de nem az egyetlen. Nem érdemes szépirodalmat írni, ha az ember két mondatban el tudja mondani, amit akar.

Talán a feleségem egyik kolléganője mondta először, hogy a gömb jelensége olyan, mint a megtérés, mint Jézussal találkozni. Örültem ennek, de sok olvasónak ez az allegória eszébe sem fog jutni. Nem az volt a célom, hogy mindenki felismerje benne Jézust, hanem hogy olyan utat vázoljak fel, amely mégis ahhoz a tapasztalathoz hasonlít leginkább, amikor az ember találkozik az Örökkévalóval, ami nemcsak félelmetes, de felszabadító is tud lenni.

Előfordult írás közben, hogy szándékosan kihagyott emiatt egy motívumot?

Inkább azon gondolkoztam, hogy meddig lehet elmenni az allegóriával. Nem volt könnyű ezt a könyvet írni. A második kötet befejezésekor már hat éve éltem ebben a világban. Ez egy felnőtt ember életében is nagy idő. Azt éreztem, hogy ebből ki kell lépnem egy időre. De ott lebeg folyamatosan a fejemben, és bevallom, hogy ötleteket gyűjtök a lehetséges folytatáshoz. Elég nagy kaland volt, ahogy a Móra megjelentette.