„A politikában és a szerelemben nincs mindig és nincs soha.” Mit jelent ez a visszatérő mondat a filmben?

Antall József értelmezésében ez azt jelenthette, hogy bármilyen kilátástalan helyzetben elénk kerülhet egy vékony szalmaszál, amelybe belekapaszkodhatunk, hogy értelmes, felelős megegyezés születhessen. A politika a kompromisszum művészete, azzal együtt is, hogy mostanában talán kevesebb példát látunk erre. A szerelem személyes ügy, de ha valaki megnézi a filmet, bepillantást nyerhet ebbe is.

Általában évek elteltével is emlékszünk arra, hol voltunk a társadalmat jelentősen érintő, kiemelt pillanatokban. Merre járt az 1990-es taxisblokád idején?
Döbbenetes, hogy mennyivel hosszabbnak tűnt akkor a taxisblokád időszaka, pedig a negyedik nap végére minden elsimult. A Vígszínházban éppen a III. Richárd bemutatójára készültünk, és attól tartottunk, hogy odalesz másfél hónap munkája, ha elmarad az előadás. Feszültség, bizonytalanság és kérdőjelek sora volt bennünk.

Valamennyiünkben élénken élt még a néhány hónappal korábbi véres romániai forradalom emléke. A fiatalok talán nem gondolták végig, hogy mi lehet a blokádból, de akik megélték itthon 1956-ot, tudták, elég egy szikra is ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol.

Mi lehetett az oka, hogy a szikra nem lobbant lángra?
Ahogyan készültem Antall József megformálására, rengeteget kutattam a rendszerváltozás időszakát, és meggyőződtem róla: a kormány és az ellenzék egyaránt azon dolgozott, hogy még egyszer ne történhessen meg az ötvenhatoshoz hasonló vérontás. Bár abban, hogy az ellenzék egységes lett volna a kérdésben, nem vagyok biztos. A miniszterelnök folyamatosan hangsúlyozta is, hogy mindent elkövetett a helyzet megoldásáért.

Kónya Imre, az MDF akkori frakcióvezetője nem titkolta, számára hatalmas csalódás volt, hogy a társadalom jó része a taxisok mellé állt, és nem a friss és sérülékeny demokrácia mellé. Fájdalmas volt számára az is, hogy nem feltételeztek jó szándékot a kormány részéről.
Érdemes elolvasni Karinthy Frigyes Barabbás című elbeszélését, amelyben a tömegnek Pilátus felteszi a kérdést: Krisztus vagy Barabbás kapjon kegyelmet? Bár egyénileg világosan gondolkodnak és Krisztust akarják megmenteni, a megzavarodott tömeg mégis Barabbást engedteti szabadon. Hogy lehet ez? Az emberek gyakran képtelenek tanulni az előző tévedéseikből. Nem volt még olyan nemzet a világon, amely egy feszült helyzetben egységesen intelligensen viselkedett volt. Kónya Imrének az volt a „politikai-szerelmi” csalódása, hogy az ország jelentős része nem értette, hogy nem a kormány tehet a benzináremelésről. Magyarország a rendszerváltás előtt hatalmas hitelekből biztosította az alacsonyabb árakat, de eljött a pillanat, amikor az oroszok elzárták a csapot, a benzin világpiaci ára a többszörösére emelkedett és a többletköltségeket nem volt miből finanszírozni az államnak.

Huszonnyolc éves volt a taxisblokád idején. Hogyan gondolkodott akkor Antall Józsefről, majd azután, hogy alakíthatta őt a Blokádban?
A kilencvenes években nem tudtam hozzá kapcsolódni, túl távolinak tűnt. Apám lehetett volna, nekem pedig a saját apámmal is volt elég bajom, mint oly sok fiatalnak. A miniszterelnök hatalmas tudású ember volt, számomra mégis túl értelmiségi, aki sosem tudott magával ragadni. Harminc év elteltével már annyi mindent másként látok! Váratlan ajándékot kaptam azzal, hogy eljátszhattam az idős Antall Józsefet, mert újra összerakva a történetet most döbbentem rá a valóságra.

A társadalom sokszor nincs tisztában azzal, valójában mi folyik a színfalak mögött. Hiányos tudásunkat képzelt dolgokkal töltjük ki. Bod Péter Ákos akkori ipari miniszter azt mondta, hogy nem voltak felkészítve semmiféle válsághelyzet kezelésére.
A válsághelyzetek pokolisága éppen abban áll, hogy félelmetesen gyorsan alakulnak a dolgok. 1989-ben le kellett vezényelni a komplett rendszerváltást az elképzelhetetlen nehézségeivel együtt, majd nem sokkal később Antall József azzal szembesült, hogy egyik pillanatról a másikra taxik sokasága zárja le a budapesti hidakat és utcákat. Természetesen senki sem lehetett felkészülve erre.

Akkoriban még nem tanítottak krízismenedzsmentet az egyetemeken, és azt sem, hogyan kell kommunikálni a rázós helyzeteket. A filmünk egyik hatalmas erőssége, hogy őszintén tükrözi azt a tanácstalanságot, amely a politikusokat jellemezte azokban a napokban.

Ráadásul Antall József nyirokrákkal küzdött, frissen operálva, pizsamában feküdt a kórházi ágyon. Mit gondol, a betegségére figyelt, vagy az ország súlyos helyzete elterelte a figyelmét önmagáról?
Antall József intelligens, tudós ember volt, aki pontosan tudta, mi vár rá, azonban végtelen fegyelmezettség jellemezte, sosem veszítette el az önuralmát. Nem hiszem, hogy valaha is elhangoznék bármilyen negatív kijelentés rá akár a kormánytagok, akár az ellenzék oldaláról, hiszen súlyos betegen is vállalta a helyzetet. Pedig nem lehetett könnyű a kórházi ágyról elmagyarázni egyes nem túl kompetens kormánytagoknak, hogy mit kellene tenni. Az sem lehet véletlen, hogy amikor kórházba került, nem a miniszterelnököt megillető szobát kérte, hanem azt a kis kórtermet, amelyben az édesapja meghalt.

Ez volt a legmeghatározóbb momentum az ön számára?
A legkülönösebb pillanata az volt a forgatásnak, amikor Antall József házánál vettünk fel egy jelenetet, amelyben Somlai, a titkára közli vele, hogy az oroszok elzárták a gázt. A filmnek ezt a rövidke kis részét annál a négyemeletes társasháznál forgattuk a budapesti Meredek utcában, ahol a miniszterelnök ténylegesen élt.