Mosolyogva fogad noszvaji házának kapujában Pintér Elemér, bentebb invitál. A fakapu mögött gondosan rendben tartott porta látványa fogad. Bent a házban egy egész élet emlékei között él a noszvaji gyülekezet főgondnoka és felesége, Csufor Katalin. Az egykor gyermekzsivajtól hangos nagy ház ma csöndes, öt gyermekük már saját útját járja, de mindannyian megmaradtak Isten közelségében.

MAJD ÉRTE JÖTTÖK!

A ház, amelyben élnek, valaha Elemér anyai nagyszüleié volt. Itt vette a vállára őt 1948 tavaszán nagybátyja, Aladár, és hogy ne tébláboljon ott, a felnőttek között, kivitte a május elsejei felvonulásra. - Édesanyám ekkor már nagyon beteg volt, egy hónappal később meg is halt. Nem is ismerhettem valójában – mondja.

A nagybátyja nyakában ülő kétéves kisfiút észrevette a falu központjában lakó másik nagymamája, aki kint állt a kapuban, és a felvonulókat nézte. Odakiáltott: – Te, Aladár! Add már ide azt a gyereket, majd érte jöttök! – Nem jöttek. Elemért így apai nagyszülei nevelték fel úgy, mintha a saját gyermekük lett volna.

– Nagyon örültek nekem, igazán boldog gyermekkorom volt. A nagymamámat édesmamámnak hívtam, mert, édesanyám helyett édesanyám volt. A nagypapám is szívből szeretett – emlékezik vissza Elemér. – Most már látom, milyen csodálatosan rendezte Isten az utamat. Szeretem is ezt az énekünket: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van...” – Édesmamám hívő református aszszony volt, nemcsak templomba járt, hanem bibliaórákra is. Öt-hat évesen már néha engem is magával vitt. A nála töltött gyermekkorom az Ige magvetése volt az életemben – állítja Pintér Elemér. Felidéz egy gyermekkori emléket is: az egyik bibliaáórán, miután mindenki hangosan imádkozott, a hat-hét éves kisgyerek, ő is így tett: „Úr Jézus, írd be az én nevemet az életnek könyvébe!” Gyermekimádság volt, nagyon megmaradt benne.

SZÁZ JUHOCSKA

Pintér Elemér tízéves lehetett, amikor szomszédjukba költözött Noszvaj első orvosa, Koncz János. – Elég gyenge volt a mandulám, begyulladt. Belázasodtam, nem mehettem iskolába. Nagyszüleim hatholdas parasztemberek voltak, "55-körül még rádiójuk sem volt, így azzal foglaltam el magam, amit otthon találtam: énekeskönyv, Biblia, keresztyén tanítások – sorolja a házban fellelhető „unaloműzőket" Elemér.

– Mint a szivacs, úgy szívtam magamba a drága Igéket a Szentírásból és az énekeskönyvből, és ezek meg is maradtak a szívemben – idézi fel. Arra is emlékszik, hogy esténként és télen, kukoricamorzsolás közben is zsoltárokat és dicséreteket énekeltek nagyszüleivel. Még a nagyapja is énekelt, pedig ő nem volt hívő ember.

A Noszvaji Református Egyházközségbe 1956 karácsonyán érkezett szolgálni — méltatlan körülmények között – az akkor már öt éve bezárt sárospataki teológia professzora, Szabó Zoltán, aki nemcsak a felnőttek evangelizációját tartotta fontosnak, hanem a gyermekekét is. Felkarolta a Száz juhocska mind együtt legel című országos gyermekevangelizációs programot, amelynek alkalmait és a gyermek-istentiszteleteket a gyülekezet laikus, de elhívott tagjai tartották Csak akkor énekelhettük el a Száz juhocska kezdetű gyermekéneket, ha valóban legalább százan összejöttünk. Mi pedig, mint kis misszionáriusok, köztük a feleségem is, jártuk a falut, és hívogattuk egymást, hogy elénekelhessük a kis dicséretet. – Áldott időszak volt – sóhajt Pintér Elemér, aki tizennégy évesen, 1960-ban konfirmált Szabó Zoltán lelkipásztorsága idején. Nagyapja ezt már nem élhette meg, mert 1959 májusában villámcsapás érte és meghalt.

KIS KARCOLÁS

A konfirmáció után Elemér szakmunkásiskolába ment Egerbe, hogy kitanulja a marós szakmát, amelyről eleinte nem is tudta, mit jelent. Az iskola alatt, bár nem volt élő kapcsolata Krisztussal, nem távolodott el teljesen a vallástól. Jeles szakmunkásvizsgája után rögtön munkába is állt az egri Finomszerelvénygyárban. 1965 augusztusának elején, az egyik délutánon a helyközi járatként üzemelő negyvenszemélyes Ikarus busz, amellyel Elemér éppen hazafelé tartott Noszvajra, meghibásodott: elromlott a fékje. Ez például a Kiskunfélegyháza– Kecskemét közötti szakaszon nem okozott volna akkora riadalmat, mint az Eger és Noszvaj között kanyargó, erősen lejtős, szerpentinekkel tűzdelt úton… – Fék nélkül száguldottunk a kanyarokban, a busz végül itt, a falu központjában lévő megállóban állt meg úgy, hogy a kettes villanyoszlopot a tetejére vette. Ha a kanyarokban szembejött volna valami, akkor abból nagy tragédia lett volna, így kis karcolásokkal megúsztuk. Amikor a busz végre állt és leszálltam, az első gondolatom ez volt: „Istenem, ha most meg kellett volna halnom, hogyan álltam volna meg ilyen bűnösen előtted?!” Elemér remegő szívvel és remegő lábakkal sétált haza a nagymamája házába, nem kellett messzire, épp szemben laktak a buszmegállóval. – Leborultunk, imádkoztunk és hálát adtunk, hogy megtartotta az életemet, és a többi utasét is. Senkinek nem esett baja.

ORSZÁGVÁLTÁS

Egy hónappal később, egy budapesti keresztyén gyülekezet ifjúsági evangelizációs napján Elemér megtért. – Az Ó utcában működött akkor a Keresztyén Testvérgyülekezet, Kiss Ferenc orvosprofesszor vezette. Az egyik hitben járó, nálam két évvel idősebb szomszédom hívott el magával. Isten munkája volt ez, kiáradt a Szentlelke a szolgálókon keresztül. Ellenállhatatlan kegyelem ragadta meg a szívem, és új életet kaptam Jézus Krisztusban. Olyan csodálatos változás ment végbe bennem, amelyet nem tudok megfogalmazni. Még ma is érzem, ahogyan átölelt Isten szeretete az Ige által. Ezzel a csodálatos békességgel, örömmel a szívemben tértem haza. És ez nem olyan változás volt, amely elillant volna, egy életre szólt.

Amikor valaki elköteleződik, újjászületik, megtér, akkor a sötétség hatalmából átkerül az Isten szeretett Fiának az országába, tehát országváltás következik be. Ez csodálatos életváltozás. Ezt tapasztaltam meg én is. Pintér Elemér ekkor tizenkilenc éves volt, a szívében felragyogó lángot nem rejtette el, a környezetében mindenki észrevette a változást, még a munkahelyén is felfigyeltek rá. Ekkor már Korsós István és felesége szolgált a noszvaji gyülekezetben, akik szintén észrevették ezt, és egyre jobban bevonták a szolgálatba az ifjút. – Először egyházfi lettem: segítettem az úrvacsoraosztásnál, a perselypénz számolásánál – mondja Elemér, aki közben aktívan részt vett a gyülekezet ifjúsági munkájában is.

HOLDRA SZÁLLÁS ÉS TEOLÓGIA

Pintér Elemér nem csak hitben fejlődött, a munkájában is előrelépett, akárcsak a gyülekezetben végzett szolgálatban. 1969-ben érettségivel egybekötött gépésztechnikusi képesítést szerzett, pont a vizsga napján közvetítette a tévé a holdra szállást, amelyet a sikeres megméretés után együtt nézett a családjával. Az üzemből irodába került, szerkesztő lett, aki a gépek javításához, felújításához készített műszaki rajzokat. Öt-hat év egyházfiság után pedig megválasztotta presbiternek a gyülekezet, ez idő tájt kötött házasságot az ugyanoda járó Csufor Katalinnal is. Hitben, szeretetben teltek az évek, a Pintér családban egymás után születtek a gyermekek.

– 1978-ban Bartha Tibor püspök elindította a levelező teológiai képzést, Korsós Pista bácsi javaslatára pedig beiratkoztam. A feleségem ekkor a negyedik gyermekünkkel volt várandós. 1981-ben alapvizsgáztunk, és csak az mehetett a következő évfolyamba, akinek legalább négyes lett az eredménye. Nekem jelesre sikerült – mondja Elemér, de bevallja azt is, hogy sokat beszélgettek feleségével arról, hol a helyük, elvégezze-e a hátralévő két évet. Kérték Isten útmutatását, aki erős jelzést küldött. – A saját testemmel üzent, magas lett a vérnyomásom. Korábban is az volt, de az alapvizsga után veszélyesen magassá vált. Akkor úgy láttuk, hogy Isten itthon akar használni bennünket, abban a faluban ahol születtünk, ahol gyerekek voltunk, ahol felnőttünk – Pintér Elemér nem érzett csalódottságot, később sem. Legátusként megtapasztalta, milyen lelkipásztorként szolgálni: – Csodálatos érzés volt. Örültem, mert tudtam Krisztus evangéliumát hirdetni.

PALÁST HELYETT

A múlt század közepén indult ébredési hullám Noszvajon is sokakat elért: 1982-re a gyülekezet kilencszáz fős létszámával az egyházmegye egyik legnagyobb közössége lett. Ebben az évben tartottak presbiterválasztást az egyházban, amely Elemér életében is változást hozott.

– Az egyik presbiteri gyűlésen az idős gondnok és Pista bácsi azt javasolta, hogy legyek én a gondnok. Harminchat évesen. Más jelöltet nem állított a gyülekezet, így az év januárjában a gyülekezet gondnoka lettem. Ennek már negyven éve – Elemér gondnoki tisztségét a gyülekezet is elfogadta, számos alkalommal szolgált is a templomban, amikor a lelkész házaspár ezt nem tudta megtenni, például rendes éves szabadságuk alatt. Közeledett a rendszerváltás, az ébredési hullám még ekkor is éreztette hatását, a noszvaji gyülekezetből is sokan megfordultak a biatorbágyi, péceli vagy éppen a berekfürdői csendesheteken, -hétvégéken. A Pintér házaspár is tagja volt az akkor már harminc éve megszűnt Bethánia Szövetségnek.

– Összejártunk, inkognitóban. Például születésnap, névnap vagy házassági évforduló apropóján tudtunk együtt lenni. Sok szolgáló testvért szállásoltunk el, pedig szűkösen voltunk – emlékszik vissza Elemér. Noszvajon tavasszal és ősszel rendszeresen voltak evangelizációs alkalmak, sokan megtértek, elköteleződtek.

Pintér Elemér ott volt a rendszerváltás hajnalán Budapesten, a Kálvin téri gyülekezet imatermében, ahol 1989. május elsején megalakult a Biblia Szövetség, amelynek tanácsába kétszer is beválasztották. De más változást is hozott a történelmi fordulópont az akkor már ötgyermekes édesapa életében: Noszvaj polgármestere lett.