Utasítás az énektanítás részletes tervéhez

(A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének jegyzőkönyve, 1909. április 22. – melléklet a 279. jegyzőkönyvi számhoz – folytatás)

2. A tanítás anyaga

a) Énekek, dalok. Hogy a középiskolai énektanítás czélját elérhesse, szüksége van minél több és minél alkalmasabb énekdarabra. Az énektanításban ezeknek ugyanolyan szerepük van, mint pld. a magyar nyelvi tanításnál a kiválasztott és tárgyalt költői és prózai olvasmányoknak. Ezek éppen, mint a magyar nyelvi tanításnál, két forrásból meríthetők: elismert zeneköltők műveiből és a népköltészetből. Mindkettőnél azonban ügyelni kell az iskola és a nevelés különös feltételeire; csak oly darabok vehetők fel a tanítás anyagába, amelyek az esztétika általános követelményein felül a nevelés vallás-erkölcsi czélzatjainak megfelelnek. […]

Mivel a magyar zeneirodalom ez idő szerint sem költői erőben, sem magyarságban nem versenyezhet a magyar költői irodalommal, kétszeresen rá vagyunk itt utalva a népköltészetre; viszont kétszeresen kell ügyelnünk e forrással szemben a nevelés és iskola czéljaira, amennyiben a nép minden egyébért költi dalait, csak éppen a nevelés kedvéért nem. Innen van, hogy érzésének némely körét, pld. a vallásra, barátságra vonatkozókat, amelyekre pedig az iskolának legnagyobb szüksége van, korántsem fejlesztette oly szélessé, mint a gúnyoros vagy szerelmi vonatkozásúakat, amely utóbbiak pedig szinte teljesen kívül esnek az iskola határán.

Ezeket azért hangsúlyozzuk, mert azt tapasztaljuk, hogy e tekintetben nincs meg a kellő körültekintés. Amennyire örülünk a népköltészet iskolai felkarolásának, amennyire reméljük tőle a magyar zeneművészet fellendülését, éppen annyira sajnálnók, ha e szövetkezésből akár az iskolának, akár a népköltészetnek kára lenne. […] A tanítás és nevelés czéljainak leginkább megfelelnek azok a dalok, amelyek Istenről, a hazáról, katonaéletről, családi és emberbaráti érzelmekről szólnak, vagy amelyek a tanulók természetszeretetét, játék- és életkedvét növelik.