Nem elképzelhető?

Nyelvi ragályként terjed a mai nyelvhasználatban az igekötős ható ige melléknévi igenevének e tagadó formája: „a mobilapplikáció átmenetileg nem elérhető”; „sajnos ez nem megoldható”; „ha az anyagi biztonság nem megteremthető, akkor tovább kell állnunk”, „a bérbe adott eszköz nem elvihető”.

Az igekötő és az igenév e bontatlan egységével a beszélő az igenév melléknévi jellegét hangsúlyozza. Nem hibás ez a szófűzés, de körülményesebb, bonyolultabb, mint a hagyományos, a magyaros. Ez utóbbi, javasolható formában az igekötő az igenév után következik, elválik tőle: a mobilapplikáció átmenetileg nem érhető el (vagy: elérhetetlen); sajnos ez nem oldható meg (vagy: megoldhatatlan); ha az anyagi biztonság nem teremthető meg; A bérbe adott eszköz nem vihető el. Ez a hasonlóan egyszerű szókapcsolat is szabatos: a mobilapplikációt átmenetileg nem lehet elérni; Sajnos ezt nem lehet megoldani; ha az anyagi biztonságot nem lehet megteremteni; A bérbe adott eszközt nem szabad elvinni.

Lépten-nyomon olvasunk, hallunk efféléket: „A véleményünk lehet eltérő, de a gyűlölet nem elfogadható”; „fekete csíkok jelzik, hogy nem áthatolható a felület”; „Sokan azt gondolják, hogy a sikkes külső és a komfortérzet nem összeegyeztethető”, „A bántalmazás nem megengedhető”; „Egy szép kert nem elképzelhető utak, járdák nélkül”. Világosabb ez a forma: A véleményünk lehet eltérő, de a gyűlölet elfogadhatatlan; fekete csíkok jelzik, hogy áthatolhatatlan a felület; Sokan azt gondolják, hogy a sikkes külső és a komfortérzet összeegyeztethetetlen; A bántalmazás megengedhetetlen; Egy szép kert elképzelhetetlen utak, járdák nélkül. Tehát ugyancsak érthető és érzékletes a nehézkesebb szerkezet helyett az egyszavas (fentebb zárójelben már említett), fosztóképzős forma.

„Nem elképzelhető” (pontosabban: elképzelhetetlen), hogy egyszerűen, világos magyarsággal fejezzük ki magunkat?