Százhetvennégy éve, 1849. október 6-án, szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján végezte ki a Haynau vezette osztrák császári törvényszék a tizenhárom aradi vértanút, tizenkét tábornokot és egy ezredest. Miért éppen Arad lett a helyszíne az elrettentésnek szánt büntetés végrehajtásának?

A helyszínválasztásnak két oka is van: földrajzi és stratégiai. Előbbi mondhatni kézenfekvő, mert az 1849. augusztus 13-i fegyverletétel helyszíne, Világos alig harminc kilométerre fekszik Aradtól. Utóbbi pedig az osztrákok számára volt fontos.

Az aradi vár 1849-ben aránylag új és modern, bástyákkal, vizesárokkal megerősített erődítmény volt, ahonnan a szökés eleve lehetetlennek számított. A forradalom és szabadságharc leverése után nemcsak az aradi tizenhármat tartották itt fogva, hanem a forradalmi hadsereg jelentős részét, nyolcszáz honvédnél is többet.

Hogyan került kapcsolatba az aradi református gyülekezet akkori lelkipásztora, Balló Benjámin a halálra ítélt honvédtisztekkel?

Balló Benjámin a kivégzés évében kezdte meg szolgálatát Aradon, augusztusban már lelkigondozta többek között a világosi fegyverletétel előtt egy nappal kivégzett Ormai Norbert honvéd ezredest, ő is temette. Az osztrákok beengedték a papokat, lelkipásztorokat a hadifoglyokhoz, szigorú kíséret mellett lelkigondozhatták őket, főleg olyan helyzetben, amikor tudható volt a végkifejlet. Balló Benjámin a két lutheránus tiszt, Leiningen-Westerburg Károly és Dessewffy Arisztid mellett végzett lelkészi szolgálatot, a kivégzésük után pedig ő temette őket négy minorita szerzetes mellett. A protestáns vértanúk neve bekerült a gyülekezet anyakönyvébe is, haláluk okaként a lelkész azt írta: „politicai kivégzés”.

Nem ők az egyetlenek, akiknek 1849-ben a gyülekezeti anyakönyv „halál oka” rubrikájába ez a megjelölés került. Kazinczy Lajost, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát október végén végezték ki. Nevét emléktábla őrzi a református templomban.

Kazinczy Lajos a magyar forradalmi hadsereg tisztje volt. Őt azért nem október 6-án végezték ki, mert a dél-bánáti seregben harcolt, és egysége csak később tette le a fegyvert. Halálra ítélték, és október 25-én az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Az ő lelkigondozását és temetését is Balló Benjámin végezte, neve szintén bekerült az anyakönyvbe, viszont sírjának helye ismeretlen.

Hogyan emlékezik meg az arad-belvárosi gyülekezet a vértanúk haláláról?

Az évforduló előtti vasárnapi istentiszteleteink mindig emlékező alkalmak is a kivégzett forradalmárok, hősök emléke előtt. Október hatodikán pedig a gyülekezet tagjai is részt vesznek a református templom közelében 2004-ben újra felállított Szabadság-szobornál tartott megemlékezésen, és koszorút helyeznek el a vesztőhelyen álló obeliszknél is. A rendszerváltozás előtt is emlékeztünk vértanúinkra, csak titokban. 1990 óta viszont szabadon tehetjük ezt. Sajnos már egyre kevesebb a magyar Aradon, fogyunk. Az a kemény mag, amelynek tagjai mindig is büszkén emlékeztek, egyre kisebb. Remélem azért, hogy mindig lesznek majd követők.