... jelenség a pusztai vándorlás során, hogy Izráel fiai panaszkodnak és zúgolódnak rossz soruk miatt. Isten gondviselésének jelét és ajándékát, a mindennapi mannát is becsmérlik, hitvány eledelnek nevezik és unják. Keveslik, és emlegetik az egyiptomi húsos fazekakat. Az jobb volt. Hogyan lehet elfelejteni a rabszolgaságot, a robotot, a korbácsot? Szeretnének visszamenni, csak azért, mert ott kaptak húst? El lehet jutni idáig? Visszavágynak oda, ahonnan megszabadultak? Zúgolódnak, panaszkodnak és jajveszékelnek, Mózest és Áront vádolják, hogy azért vezették ki őket a pusztába, hogy éhen haljanak. Mindezt megtetézve még azt a rémhírt is elterjesztették maguk között, hogy óriások lakják azt a földet, ahová mennek, és mindnyájan el fognak pusztulni a honfoglaló harcokban. Isten nem olyan területet ad eléjük, ahová kényelmesen besétálhatnak. Lázadásuk ezzel egyszerre Isten és az ő ígérete ellen is szól. Pánikba estek. „Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba.” (4Móz 14,4) Hihetetlen. Könnyedén lecserélnék Mózest, a vezetőjüket, aki Isten elé állva sokszor könyörgött népéért, közvetítette a panaszaikat, közbenjárt, önmagát is áldozatul adta volna értük, amikor Isten haragudott rájuk. Most bűnbakként tekintenek rá. Másik vezetőt választanának, és komolyan gondolják, hogy simán visszamennének. Rabszolgának?

Görbe tükröt tart elénk a történet. Semmi nem jó úgy, ahogy van. Nem elég, más kell vagy több! Ilyen lelkiállapotban torzítva látjuk és megszépítjük a múltat. Ajándék az emlékezés. Nagyszerű képessége agyunknak. De hogyan működik? A jelen érzelmei hajlítják, színezik, torzítják a régi élményeket jobbá vagy rosszabbá. Kicsit hozzátesznek, mást elvesznek. Nincs objektív emlékezet. Jó tehát, ha vannak társak, akikkel megosztjuk azokat, mert javítják a maguk szemszögéből, és ezzel helyére teszik az eseményeket. A mához mérjük a tegnapot, és abból következtetünk a holnapra is. Az elégedetlenség azonban megkeseríti a jelent, annál minden csak szebb lehet.

Megdöbbentő arról hallani, hogy valaki, aki megszabadult egy zsarnoki kapcsolatból, erőszakos apától, „szeretetével” zsaroló anyától, bántalmazó társtól, később mégis visszamegy hozzá. Miért? Hiszi, hogy holnap más lesz? Mivel csalogatja vissza? A biztonság ígéretével. Azt már ismerem. Utálom, gyűlölöm, de megszoktam, kibírtam. A szabadságban azonban sok a bizonytalanság. Nem lehetek áldozat többé. Nem vádolhatok mást, ha szenvedek. Nekem kell felelősséget vállalni az életemért, döntéseimért.