„Bepróbálkozik” a „kiértesítéssel”

Amint számos példát hozhatunk az igekötők pontatlan, félreérthető használatára (besérül, befoglal, bealszik, besír stb.), értelemzavaró lehet e viszonyszó felesleges alkalmazása is.

Elhagyandó az igekötő az efféle példákból: „voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték”; „beidézte az Igét”; a rendszer „sikeresen elmenti az adatokat”; „szinte minden kiadó bepróbálkozik az új piacon”; a testület „minden pályázót kiértesít”; „Felmaximálták a termést, és annyit kaptunk érte, amennyit megszabtak”; „Az általam választott gépjárművet alaposan leellenőrizték”; „a vállalatot, önálló egységként, beintegrálta a vállalatcsoportba”; „az okos vállalkozó körülnéz a piacon, mielőtt beinvesztál bármibe is.” A bizalmas stílus tűri ezt a pongyola beszédet, a választékos már nem.

Ez utóbbi kifejezésmódban az igekötő mellőzendő, ha nem árnyalja a jelentést, ha az igekötős ige nem mond többet, mint az ige önmagában. Tehát: az anyákat is köszöntötték; idézte az Igét (a beidéz mást jelent!); menti az adatokat; próbálkozik a piacon; minden pályázót értesít; maximálták a termést [az érte fizetendő árat], azaz megszabták annak legfelső határát; a járművet ellenőrizték; a vállalatot integrálta; a vállalkozó invesztál valamibe (világosabb, ha magyar szavakkal élünk: beilleszt, beépít; befektet, beruház).

A felesleges igekötő-használat következtében olykor még mulatságossá is válik a mondat: „A My Fair Ladyt a New York-i társulat 2717-szer játszotta el”; az operaénekes „a szolga szerepét is eljátszotta”. Szabatosan: 2717-szer játszotta; a szolga szerepét is játszotta, e szerepben is feltűnt. Kedvezőtlen képzet társulhat ugyanis a citált szóhoz, tudatba hozhatja például ezt a jelentést: ’értéket, lehetőséget saját hibájából elveszít’; felidézhet gúnyos értelmet, például „már rég eljátszotta kisded játékait”.