Éppen befejezem a reggelit, miközben tizenhatezer kilométerrel távolabb Kovács Lőrinc és családja a vacsorához készülődik, az Ausztráliában élő és szolgáló lelkipásztornak még jut ideje arra, hogy előtte beszélgessen velem gyülekezetéről. Nyolc óra az időeltolódás. Villan a képernyő, a kapcsolat létrejön: Kovács Lőrinc mellett ott ül Farczádi Zita, a marsdeni református közösség kántora is.

MAROSVÁSÁRHELYRŐL BRISBANE-BE

Ausztrália hatalmas, mégis csak négy református lelkipásztor szolgál a kontinensen, és történetesen mindannyian Erdélyből származnak. Kovács Lőrinc 1998-ban végzett a kolozsvári teológián, majd az Egyesült Államokban, Pittsburghben folytatta tanulmányait, ifjú lelkipásztorként két ottani gyülekezetben is szolgált. Marosvásárhelyen lett segédlelkész, később pedig első önálló szolgálati helyén a mezőségi Madarasi-Fekete reformátusságát pásztorolta. 2003-ban megcsörrent Kovács Lőrinc telefonja, a korábbi erdélyi püspök, Csiha Kálmán hívta és kérdezte, hogy vállalna-e szolgálatot az ausztráliai Brisbane-ben, mivel éppen lelkipásztort keres az ottani magyar közösség.

– Rajtam kívül még két-három kollégámnak szólt, hárman jelentkeztünk, egyikük visszalépett, a gyülekezet pedig engem választott. 2004 márciusában érkeztünk ide – világítja meg kivándorlásának hátterét Kovács Lőrinc. Ő a második palástos lelkipásztora a brisbane-i gyülekezetnek, amelyet 1951- ben Kobza Dániel kántortanító alapított. A kilencvenes években a budapesti Zsoldos Mária végezte itt a szolgálatot. Az erdélyi lelkészt azért hívták és választották meg, hogy közösséget építsen. Vasárna ponként két istentiszteletet tart, délelőtt Marsdenben, délután Gold Coaston, havonta egyszer pedig Észak-Brisbane-ben.

ÖNSZORGALOM

Szintén erdélyi, sőt marosvásárhelyi származású Farczádi Zita is, aki a kétezres évek végén vándorolt ki néhai férjével Ausztráliába. – Már otthon is aktív tagja voltam a gyülekezetnek, és teljesen egyértelmű volt, hogy itt is első dolgom lesz felkeresni a helyi közösséget. Ekkor ismerkedtem meg Kovács Lőrinccel és családjával. Nagyon hamar befogadtak, barátok lettünk – idézi fel a megérkezésük utáni időszakot. Farczádi Zita a brisbane-i közösségben is hamar otthonra talált, egyre több feladatot vállalt, néhány cikluson keresztül a presbitérium tagja is volt. Amikor felmerült, hogy kántorra lenne szükség, ő annak ellenére önként jelentkezett, hogy semmiféle zenei előképzettsége sem volt.

– Önszorgalomból, autodidakta módon tanultam meg játszani a hangszeren – vallja be a fogászati asszisztensként dolgozó nő. Mint mondja, nem volt nehéz ráakadnia a Brisbane környéki magyar közösségre, azon belül a gyülekezetre. – A Marsdenben lévő Magyar Házat kerestük fel először, itt tudtuk meg, hogy a helyi református gyülekezet ott tartja vasárnaponként az istentiszteleteit – emlékezik vissza.

A KAMERA MÖGÖTT

Nagyjából ekkor kapcsolódik be a beszélgetésbe Vladucz Zoltán is, aki már tíz éve él Ausztráliában. Miskolcról érkezett, miután akkori felesége az országban kapott munkát, ő pedig vele tartott. Foglalkozását tekintve operatőr, filmes, aki az országváltásáig szinte mindegyik hazai tévécsatornának készített tartalmakat.

– Amikor kijöttem, úgy döntöttem, nem akarok többet tévézni, ezért az első két évben csak dokumentumfilmeket, reklámfilmeket forgattam, de azután megtaláltak a magyarországi kollégák, és végül megfűztek. Azóta küldök haza magyar vonatkozású anyagokat, tudósításokat. Végül is élvezem, mert nincs benne politika, csak kulturális, a magyarsághoz köthető témák, például a cserkészet vagy a néptánc… Csupa pozitívum – mondja Vladucz Zoltán. A filmes már korábban is járt Ausztráliában, már ekkor megismerkedett Kovács Lőrinccel és a brisbane-i gyülekezettel, így nem volt nehéz bekapcsolódnia a közösség életébe, miután átköltözött. – Üdítő volt a csupa fiatalokból álló társaság, élmény velük dolgozni. Több filmet is forgattam az itteni közösségről, ezeket több televíziós társaság is műsorra tűzte, köztük az MTVA csatornái.

AKKOR

Kovács Lőrinc és családja 2004-ben érkezett a kinti magyar egyház Queensland Kerületébe, és kezdte el gyülekezetépítő munkáját. Akkor még legfeljebb tíz-tizenöt tagja volt a közösségnek, a Covid előtt viszont már ötven-hatvan volt a vasárnapi istentiszteleteken részt vevők száma, a marsdeni központtól mintegy hatvan kilométerre fekvő Gold Coast-i közösségben is felpezsdült az élet, a havi két alkalmon – egy istentiszteleten és egy bibliaórán – szintén ötven-hatvan közötti létszámú gyülekezet vett részt. Ahogy az a diaszpórára jellemző, Ausztráliában is kéz a kézben jár a gyülekezeti lét és a nemzeti identitás megélése, a vallásos közösségeknek egyfajta nemzetmegtartó szerep is jut, amelyet a magyar nyelven tartott istentiszteletek szintén megerősítenek.

A brisbane-i, a marsdeni és a Gold Coast-i gyülekezet rendre megemlékezik a nemzeti ünnepekről, az összetartozás napjáról. A gyülekezetben pedig nagyobb ünnepekkor műsorral készülnek a gyermekek. A vasárnapi istentiszteleteket mindig közös ebéd zárja, amely tovább erősíti az együvé tartozás érzését. A gyarapodás a templomépítés gondolatát is felébresztette a közösségben. Gyűjtésbe kezdtek, néhány év alatt összeadták a szükséges összeg mintegy nyolcvan százalékát. A marsdeni Magyar Ház mellett, annak telkén kaptak területet, az építkezés 2018-ban kezdődött el. A százhúsz férőhelyes ökumenikus templom építése végül a Covid-járvány előtt, 2019 karácsonyakor fejeződött be, azóta ott tartják a vasárnapi istentiszteleteket. A gyülekezeti hajlékot Balog Zoltán püspök szenteli fel most, október végén, ausztráliai látogatása idején.

BEFOGADÓ GYÜLEKEZET

A templom végül mintegy 330 ezer ausztrál dollárból valósult meg, a tervezője Koszó Ottó Ausztráliában élő építészmérnök volt. A nagy üvegfelületekkel határolt, így igen világos épület letisztult, már-már minimalista stílusú, belső tereiben is hasonlóképpen egyszerű. A gyülekezet az Összetartozás Temploma nevet adta az épületnek, amellyel a közösség összetételére, a közös származásra utalnak. – Gyülekezetünk csaknem fele katolikus, de akadnak evangélikusok, baptisták is közöttünk – sorolja Kovács Lőrinc. – A vallási sokszínűségre a prédikációimban is figyelek, a különbözőségből adódó kérdéseket nem feszegetem. Ezt érzi és érti is a gyülekezet, mint ahogy – A csillagot hat éve kaptuk ajándékba, én hoztam haza – veszi át a szót Vladucz Zoltán. Elmondásából kiderül, hogy a templomot díszítő református jelképet egy székelykeresztúri férfi, Kádár Péter adományozta az ausztrál közösségnek.

– Erdélyben nem szokatlan, hogy a református székelyek csillaggal díszítik a házukat. Ez is e célból készült, de végül nem került fel a házra. Az egyik gyülekezeti tagunk barátságban van Kádár Péterrel, aki némi közbenjárással a díszt nekünk ajándékozta – ismerteti a világot átutazó csillag történetét Farczádi Zita.

– Készült egy fotó az adományról és rólam a budapesti repülőtéren, amelyet meg is osztottam a Facebook-oldalamon. Kértem az ismerőseimet, hogy tippeljék meg, mi van az alaposan bebugyolált, nagyméretű csomagban, de hiába érkezett több száz válasz, senki sem találta el – színesíti az erdélyi dísz történetét Vladucz Zoltán. A csillag a templom főbejárata fölé került, ahol egy kereszt mellett kapott helyet. A templomtér protestáns módon puritán, szószék nincs, helyette egy dobogóról, pulpitus mögött állva hirdeti az Igét a lelkipásztor. Oltár sincs, helyette viszont van úrasztala. – A pulpitus az alfát, az úrasztala pedig az ómegát ábrázolja – mutat rá Kovács Lőrinc.

A templomban két elektromos orgona is áll, ezeken kíséri a gyülekezeti éneklést a kántor. – A hálaadó istentiszteletre be fogunk szerezni egy digitális zongorát – újságolja Kovács Lőrinc. – Azért is szeretnénk ilyen hangszert, mert azon túl, hogy orgonaként is működhet, csodálatos a zongorahangja, a gyülekezeti énekeink között pedig több is van, főleg az ifjúsági dallamok, amelyeket zongorával, gitárral, fuvolával szoktunk kísérni.

AZ ÉTEREN ÁT

Farczádi Zita szerényen hozzáteszi, hogy a nagyobb alkalmakon nem ő, hanem egy profi orgonista szólaltatja meg a hangszert, és így lesz ez majd akkor is, amikor az Összetartozás Templomában Balog Zoltán püspök hirdeti az Igét. Az istentiszteletet a reformáció ünnepén, október 31- én felvételről közvetíti a Kossuth rádió. Ebből a munkából Vladucz Zoltán is aktívan kiveszi a részét, őt kérte fel az MTVA, hogy legyen a felvétel hangmérnöke és egyben technikusa is, a filmes szakember örömmel vállalta a szolgálatot.