... leányainak történetét kevesen ismerik, pedig tanulságos és érdekes. Az öt leány forradalmi újítást hozott kérésével a mózesi törvényekbe, amit némelyek az első zsidó feminista megnyilvánulásként tartanak számon. A mózesi törvény szerint lányok nem örökölhettek, az csak a fiúgyermekek joga volt. Ajándékot kaphattak a szülőtől, de örökséget nem. Kivételes és rendkívüli volt, hogy Jób a csapások után született leányainak fiútestvéreikkel együtt adott örökséget (Jób 42,15).

A leányági örökösödés kérdését Celofhád lányai vetették fel először, a pusztai vándorlás negyvenedik évében, a népszámlálás után, amikor Izráel törzsei között a föld méltányos, békés felosztása történt. A földbirtokot azután nem lehetett elidegeníteni attól a családtól vagy törzstől, amelyik eredetileg birtokba kapta. Ha azonban nem volt férfi örökös, akkor a lányok házasságkötése révén előállhatott olyan helyzet, hogy az mégis átkerült más törzshöz, családhoz. Celofhád meghalt, és öt lány utódja maradt. Ezek a lányok kérték Mózestől, hogy adjon nekik örökséget apjuk után, azzal az indokkal, hogy apjuk neve ne tűnjön el nyomtalanul: „Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk birtokot apánk testvérei között!” (4Móz 27,4)

Egy patriarchális közösségben rendkívüli jelenet lehetett ez, ahogy ezek a leányok a tekintélyes, hatalommal bíró férfiak, Mózes és Eleázár pap elé, a döntéshozók elé álltak, oda, akik előtt nem lett volna joguk megjelenni sem. De ők a hagyományok és törvények ismeretében és tudatában kérték az örökséget, apjuk nevének fennmaradására hivatkoztak, nem anyagiakra. Mózes az Úr elé vitte a kérdést, és Isten azt válaszolta, hogy igazuk van a leányoknak, maradjon fenn az elhunyt híre és neve (5–11). Így történt, hogy női ágon is lehetséges lett az öröklés, ha nem volt fiúörököse a családfőnek. A későbbiekből megtudjuk, hogy még egy rendelkezést fűztek ehhez a joghoz: az örökösödési joggal rendelkező leányok csak a saját törzsükön belüli férfihoz mehettek férjhez, hogy a földtulajdon ne menjen át más törzs birtokába (4Móz 36,1–12).

Becsüljük meg a szülői, családi örökséget! Akkor is, ha nem nagy vagyont, birtokot örököltünk, csak néhány bútordarab vagy apró tárgy, egy családi Biblia maradt utánuk! De milyen értékek ezek! Sokszor küzdünk, amikor anyagiakról van szó, de teszünk-e ugyanannyi erőfeszítést a szellemi örökségért? Ápoljuk a családi gyökereket, hagyományokat, őseink hitét! És legfőképpen ragaszkodjunk a Krisztustól kapott mennyei örökségünkhöz!