A szüleivel 1945-ben hagyták el Magyarországot, vagyis az '56-os forradalom híre már Argentínában érte önöket.

Ekkor, tizenhat évesen, egy belföldi városban éltem szüleimmel és a nővéremmel. Édesapám és édesanyám óriási lelkesedéssel, ugyanakkor aggodalommal követte a híreket a rádióban. Nyugtalankodásuk nővéremre és rám is nagy hatással volt. Leendő férjem, ifj. Benedek László, akivel négy évvel később házasodtunk össze, ekkor már Buenos Airesben élt. Cserkészként aktív résztvevője volt a szovjet (vagy ahogyan mi mondtuk: orosz) követség épülete előtt megrendezett felvonulásoknak. Az akkori argentin elnök rokonszenvezett a magyar forradalommal, ahogy a közvélemény is. Az argentin kormány jóváhagyásával a rendőrség nem akadályozta meg a szovjet diplomáciai képviselet előtti tüntetéseket, szemet hunyt felettük. Pedro Eugenio Aramburu elnök kijelentette, hogy „minden argentin szívében kell hogy legyen hely egy kis Magyarországnak”.

A magyarországi rokonokkal volt kapcsolatuk a forradalom évében?

Édesapám anno a hódmezővásárhelyi textilgyár igazgatója, a helyi evangélikus gyülekezet elnöke volt, ugyanakkor tartalékos katonatiszt. 1942 júliusában hívták be szolgálatra. 1945-ben Magyarországról csak a szűk családunk vándorolt ki, anyai és apai ágon minden rokonunk ott maradt. A szüleim rendszeresen leveleztek velük, de a cenzúra miatt a politikai témákat csak nagyon álcázva lehetett érinteni.

Évtizedeken keresztül csak a diaszpórába menekülő '56 hősei hajthattak fejet szabadon az ünnep pillanatában, vagyis önök előbb gondolhattak a hőseinkre, mint mi itthon.

Felvonulásokat szerveztünk a kormányzói palota előtti téren, a Plaza de Mayón. Talán az sem véletlen, hogy 1966-ban, épp a forradalom tizedik évfordulóján koszorúztuk meg José de San Martínnak, Argentína nemzeti hősének a szobrát. A már hetven éve működő Zrínyi Ifjúsági Kör hétvégi iskolájában színvonalas előadásokkal igyekeztünk méltó tisztelettel megemlékezni az ’56-os forradalomról, és ez így van ma is. Elmaradhatatlan volt ilyenkor például Kodály Zoltán Háry János című daljátéka vagy Szabó Magda Kiálts, város! című műve.

Az argentínai magyar közösség általában a Buenos Aires-i Magyarország téren emlékezik meg az ’56-os magyar forradalom évfordulójáról. Idén mire készülnek?

2004 óta létezik a Plaza Hungría az argentin fővárosban, így ide helyeződtek át az ünnepélyes megemlékezések. Idén az Argentínai Magyar Egyesületek Szervezete hívja tiszteletadásra a magyarokat. A megemlékezés főszervezője a lányom, Benedek Zsuzsanna, aki június óta a szervezet új elnöke. Ünnepi beszéddel készül Kveck Péter rendkívüli és meghatalmazott magyar nagykövet magyarul, spanyol nyelven a lányom, Zsuzsi, továbbá egy '56-os menekült unokája Wass Albert Üzenet haza című versét fogja elszavalni, a Regős csoport vezetője pedig a Dobos Attila által írt, a magyarok világhimnusza néven, elsősorban a diaszpóra tagjai között ismert művet adja elő.

Korábban méltó ünnepély volt a forradalom hatvanadik évfordulója, amelyre Mahlmanné Richter Irénke református presbiter írt megemlékezést, engedje meg, hogy idézzem: „Mi, magyarok, ősidőktől fogva egy Istent imádó nemzet vagyunk. Addig, amíg más népek minden dombra várakat építettek, mi minden kis faluba fehérre meszelt kis templomot. Ezt a hagyatékot magunkkal visszük, akármerre sodor is a sors.