Közhelyként hangzik, ha kimondjuk, polarizált világban és társadalomban élünk. Úgy tűnik, annyi témáról gondolkodunk homlokegyenest másként, ahányról beszélgetni kezdünk. Nyilvánosan és a magánéletben, on- és offline egyre észszerűtlenebbül és bántóbban háborgunk. Már magától értetődőnek tartjuk a felháborodást, és meg sem lepődünk rajta. Elferdített hírfolyamok, politikai szlogenek és radikális vallási tanok tüze mellett melegszünk, majd... vigyázz, kész, tűz, rajt!

A népszerűbb hangok mindezt arra használják, hogy platformot építsenek, követőket és rajongókat szerezzenek, sőt pénzt keressenek. A felháborodás eladható. Napjainkban a gyűlölet árucikké és eszközzé vált. Működik egyfajta titokzatos erő, amely arra késztet, hogy ideológiai vitákban, politikai viszályokban vagy egyszerű munkahelyi konfliktusokban elveszítsük az eszünket. Emiatt éjszaka álmatlanul hánykolódunk, újra meg újra képzeletbeli vitákat folytatunk a munkatársunkkal, gyülekezeti tagunkkal vagy olyan közszereplővel, akivel személyesen soha nem is találkoztunk.

Nem lehet konfliktusok nélkül élni. Az egészséges súrlódások hasznosak, mert segíthetnek a fejlődésünkben, abban, hogy érettebbé váljunk. Az eltérő vélemény okozhat stresszt és akár heves érzelmi megnyilvánulásokat, de ha a méltóságunkat és a nyitottságunkat megőrizzük, és nem hisszük azt, hogy mindenre megvan a válaszunk, megmaradhat a kapcsolatunk a konfliktus másik szereplőjével. Szükségünk van az ügyek megvitatására, egy-egy feszültséggel teli összeütközésre, a nézetkülönbségek felszínre hozására. Az egészséges konfliktus segít megtalálni a megoldást, és jó ellenszere a közömbösségnek. Akik megpróbálnak konfliktusmentesen élni, akik soha nem mondanak ellent, vagy semmin nem bánkódnak, előbb-utóbb jó eséllyel összeomlanak.

De ha a konfliktus mérgező formát ölt, akkor elvész a rendezés lehetősége. Ebben a toxikus konfliktusrendszerben már nem érvényesek a szokásos szabályok. Minden egyes találkozás a másik féllel, legyen az valóságos vagy virtuális, csak olaj a tűzre, miközben mindkét oldal a maga felsőbbrendűségében hisz. Amikor személyesen találkozunk a tőlünk eltérő véleményt vallókkal, vagy valamelyik hírcsatornán látjuk őket, összeszorul a mellkasunk, dühvel vegyes rettegés tölt el minket, és közben másra sem tudunk gondolni, mint hogy mennyire félrevezetettek és milyen veszélyes álláspontot képviselnek.