Szüleivel a Székelyföldről Magyarországra telepedett át, mégis Kolozsvárra jelentkezett a teológiára. Miért döntött így, mit szóltak a családban?

Négy évet töltöttem Magyarországon, és ez időszak alatt egyre jobban éreztem, hogy haza kell térnem Erdélybe. Miután véglegessé vált, hogy a lelkészi hivatást választom, számomra nem volt kérdés, melyik egyetemen végezzem el a teológiát. Szüleim, de főleg édesapám, rendkívül örültek, hogy Kolozsvárt választottam.

Az egyetem elvégzése után nem gondolkozott azon, hogy Magyarországon telepedjen le, és ott hirdesse az Igét?

Eszembe sem jutott, hogy visszatérjek Magyarországra lelkészként. Már amikor vonattal átléptem a magyar–román határt, hogy elkezdjem a teológiát, egy dolgot éreztem: ismét itthon vagyok, hazaérkeztem, és ha Isten is megsegít és elvégzem az egyetemet, csakis Erdélyben maradok lelkipásztorként.

Több évtizede szolgál Sztánán. Mit jelent önnek ez a kalotaszegi falu?

Huszonnégy éve már, hogy e kalotaszegi gyülekezetben hirdetem az Igét. Hosszú időszak, megéltem mélységeket és magasságokat is.

De Sztána számomra az a falu, ahova érdemes volt megérkezni vonattal, hátizsákkal a hátamon, gyúrni a sarat és merészet álmodni. Számomra a majdnem negyed évszázadból mindig a szép fog megmaradni, azok az emberek, akiktől oly sok szeretetet kaptam.

Kiöregedő gyülekezetbe került, az ember mégis egyre többet hall Sztánáról. Mi a titka? Mit sikerült elérnie huszonnégy év alatt a közösségben?

Pontosan így fogalmaznék: amikor odakerültem, nem azzal törődtem, hogy a közösség kiöregedőben van. Tudat alatt persze ott motoszkált, hogy azok a kedves emberek, akik a szívemhez nőnek, majd munkatársakká válnak, egyszer megöregednek, és nem lesznek. Másrészt viszont volt fiatal nemzedék is, amely közben mellettem felnőtt. Úgy érzem, mindkettőért érdemes volt munkálkodni, maradni, szolgálni. És hogy mi a titka annak, hogy sokat lehet hallani a faluról? Nincs ilyen. A kalotaszegi Sztána örökséget jelent: ősrégi templomot, Kós Károlyt, Móricz Zsigmondot (a farsanggal és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. művel), Szentimrei Jenőt, Denis Gallowayt és sorolhatnám tovább. Sztána ott volt, csak újra fel kellett fedezni. Az igazi indulást a 2001-es esztendő jelentette, amikor barátokká lett „idegeneknek” köszönhetően ismét megszerveztük a farsangi mulatságot. Idővel az alapoktól kezdve újraemeltük az egykori iskola épületét, ma a Somvirág Közösségi Ház nevet viseli. Életet, lelket sikerült lehelnünk a közösségbe közösen az öregedő gyülekezettel és sok-sok baráttal. A világhálónak köszönhetően ma meg lehet tudni, mi minden történt a faluban ebben az időszakban. Hitem szerint Isten eszközei voltunk azokkal, akikkel elértük, hogy ilyen szép lett Sztána... Az utókor majd eldönti, értékes vagy értéktelen volt-e a munkálkodás.

Néhány éve iskolalelkészként is tevékenykedik. Hogyan fogadták egy világi iskolában? Milyen feladatai vannak e munkakörben?

Tizedik éve, hogy a Kolozsvári Apáczai Csere János Líceum iskolalelkésze lehetek. Érdekes volt a fogadtatásom, negatívumot nem éreztem, inkább kíváncsiságot. Fiatalok körében tevékenykedni a legcsodálatosabb ajándék. Mivel az iskolának van egyházi kötődése, kissé különlegesebb a munkaköröm: lelkigondozás diákok, szülők, iskolai munkatársak körében. Azokban az osztályokban, ahol tanítok vagy éppen osztálynevelő vagyok, az odafigyelés a legfontosabb. Napjainkban sok diák lelki vagy más jellegű problémákkal küzd. Megszólítani őket és értésükre adni, hogy mindig létezik megoldás, ez az igazán fontos. Úgy érzem, ezen a területen a legáldásosabb a munkám.

A Székelyföldön született és ott érettségizett, Magyarországon élt négy évet, Kalotaszegen szolgál, Kolozsváron lakik. Melyik jelenti az otthont önnek?

Bárhol éljek a világon, számomra az otthon mindig a Székelyföldet jelenti. Az otthon pedig azért van, hogy egyszer oda hazaérjek!