A heti bibliai részhez – Új eget és új földet várunk

Előfizetek

Régen így nevezték: adventus Domini, magyarul az Úr érkezése. Ma csak egyszerűen adventnek nevezzük a karácsony előtti négy hetet. Szokták várakozásnak is nevezni, mindenki mást vár, a gyerekek talán a karácsonyfát, van, aki az ünnep előtti hajtás végét. Mi hogyan várjuk a karácsonyt? Akkor lesz boldog az ünnepünk, ha rácsodálkozunk Isten szeretetére, hogy elküldte értünk egyszülött fiát, aki kisgyermekként Betlehemben megszületett. De az adventnek többféle értelme is van. Jézus második adventjéről szól az Ige Péter második levele harmadik részében, amikor a mostani, bűn alá rekesztett világmindenség is megszűnik.

A leírás több ponton hasonlít a klímakatasztrófa-prognózisokhoz, például „amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (3,12), de két ponton különbözik. Nem emberi tevékenység váltja ki, és nem lassan alakul ki, mint a mindenki által érzékelt felmelegedés, hanem egyik pillanatról a másikra, úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Nem tudjuk, mikor lesz, nem is a mi dolgunk tudni. Nyugodjunk meg, hogy a teremtő Isten tudja, mennyi időt szánt ennek a világnak, nekünk. Nem aggodalmaskodni kell, hanem készen lenni, hiszen az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (3,8). Ekkor lesz Jézus második eljövetele, ahogy hitvallásunkban mondjuk: onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.

Szép énekünk így biztat e várakozásra: „Emeljük Jézushoz szemünk, jön már királyi győztesünk, mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, felséges várástól feszüljön, az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!” Reménységünk az, hogy jobb jön utána, a Jézussal való valóságos közösség, mert „az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik” (2Pt 3,13).