Jonathan Edwards ősei a XVII. század elején a puritán exodus részeként hagyták el Angliát, hogy megmeneküljenek az anglikán egyház üldözésétől. Edwards már az Újvilágban, Connecticut államban, az akkori East Windsorban született 1703-ban. Édesapja a helyi gyülekezet lelkésze, édesanyja pedig annak a Solomon Stoddard lelkipásztornak a lánya volt, akinek a gyülekezetét Jonathan huszonhat évesen átvette Northamptonban. Tizenegy testvér közül ő az ötödik, és az egyetlen fiú. 1716–1720 között a Yale Egyetem nappali szakos hallgatója, 1720-tól 1722-ig mesterszakos. 1721-ben mély hitbeli megújulást élt át, ez tekinthető a megtérésének. 1726-ban nagyapja munkatársa lett Northamptonban. 1727-ben feleségül vette Sarah Pierrepontot (máshol: Pierpont), aki mélyen hívő asszony volt, jó gyakorlati érzékkel megáldva. Tizenegy gyermekük született.

SZEMÉLYE

Puritán neveltetése mélyen meghatározta gondolkodását. Már fiatalkorában jellemezte a kemény önfegyelem, amely később csak mélyült és erősödött.

Edwards számára Isten dicsőségének keresése jelentette élete javát és célját, sosem a pillanatnyi földi örömök. Élete minden percét olyan hasznosan akarta tölteni, mintha az az utolsó lenne. Négykor kelt, naponta tizenhárom órát dolgozott. Műveiből kitűnik az a rendszerezett és alapos gondolkodás, amely kiemelte őt más teológusok közül. A szigorú életvitel, amely nála az étkezésre, a testmozgásra is érvényes volt, nem vált öncélú aszkézissé, örömmel élte meg az életet, házasságát, azonban mindezt Isten dicsőségére tette.

Szerette a természetet. Rendszeresen lovagolt, ennek során szeretett végiggondolni, rendszerezni témákat, gondolatait kis cetlikre írta le, amelyeket magára tűzdelve vitt haza. Érdekelte a természettudomány, és már tizenegy éves korában megfigyelte néhány pók viselkedését, ezt egy esszében részletesen be is mutatta. Edwards ezt a szöveget később úgy szerkesztette meg, hogy megfeleljen a tudományos irodalom fellendülőben lévő műfajának, és A repülő pók című írása könnyen beilleszkedett a pókokról szóló korabeli tudományos irodalomba. Sok európai tudós úgy találta, hogy a tudományos felfedezések a deizmus felé sodorják őket, Edwards a másik irányból közelített. Úgy vélte, hogy a természeti világ Isten mesteri tervezésének bizonyítéka. Nagyon szeretett az erdőben imádkozni és Isten szép alkotását dicsérni.

Örömmel és buzgón tanulmányozta a Szentírást. Egyik művében arról beszél, hogy fiatalságától kezdve kereste az alkalmat az Írás ismeretében való gyarapodásra. Jóllehet nagy elismertséget szerzett mint irodalmár, természettudós, filozófus és valláspszichológus, mindenekelőtt bibliai gondolkodó volt. Egyik tanítványa ezt írta róla: „A Bibliát minden más könyvnél többet tanulmányozta. Vallási elveit az Írásból, és nem ember alkotta dogmarendszerből merítette.” Ő maga pedig így vallott: „Az összes könyv közül a Bibliában találtam meg életem örömét.”

A Szentírás iránt érzett szenvedélye meglátszik írásaiban: „Midőn drága és erőteljes szavakat olvastam, szívemet gyakorta békesség töltötte el. Sokszor olyan vakító fény áradt minden mondatból, és olyan elragadóan üdítő táplálék fogadott, hogy nem tudtam haladni az olvasással. Gyakran csüngtem egy-egy mondaton, és kutattam a benne rejlő csodát, amely látszólag ott lapult minden sor mögött.” Meg volt győződve arról, hogy minden embernek lehetséges a Biblia élethosszig tartó, mély tanulmányozása. Vallotta, hogy a Biblia tárháza kimeríthetetlen, és teljességében senki sem lesz képes megismerni, de törekedni kell rá.