Anyanyelvi kapuőr

A terjeszkedő „tucat”

Korántsem mindegy, hogy „egy tucat tisztítószerről”, „több tucat borosüvegről” vagy éppen „több mint egy tucat műalkotásról”, „fél tucat drámaíróról” beszélünk! Az előbbi két példában nincs baj a tucat főnév (mennyiségnév) használatával. Az utóbbiakat így mondhatjuk szabatosan: tíz-egynéhány műalkotás (még jobb, ha pontosan megjelöljük: pl. tizenhárom), hat drámaíró.

A semleges tárgyakra, jelenségekre vonatkoztatva tehát megfelelő ez a kifejezés, ám például művészeti alkotások, értékteremtők, köztük tudósok, írásművészek, sportolók jelölésében kerülendő a „tucat”, mert jelentéstaszítást hív elő. Tudniillik a „tizenkettő egy tucat (valamiből, valakiből)” szólást (értsd: sok van belőle, ezért átlagos, jellegtelen vagy közönséges) idézheti fel a tudatban.

Akaratlanul is nyelvi tiszteletlenséget tartalmaz tehát ez az alkalmazás. Mégis sűrűn előfordul a köznapi nyelvhasználatban és a médiában is. Például: „a magyar tanulók már több mint egy tucat érmet szereztek” a diákolimpián; „a program megírásában több tucat kiváló szakember vett részt”. Felbecsülhetetlen értékekre végképp nem illik a szóban forgó kifejezés: „A madridi Prado Múzeum több tucat festménye, többek közt Francisco Goya, Diego Velázquez és El Greco alkotásai kelnek útra.” Mert összeszámolható (illetve eleve tudjuk), ilyenkor illik pontosan megírni az érmek és a szakemberek számát, és azt, mennyi híres festmény kelt útra a spanyol múzeumból. A (több) tucat kifejezés ezekben a közlésekben nemcsak hanyagul pontatlan, hanem udvariatlan, sőt sértő…

Nem mentség, hogy a média önmagát sem kíméli ettől a szótól. Azt írja egy tudósítás: „közel két tucat újságíró tette próbára kreativitását.” Ne terjesszük a „tucatot”, azaz még akkor se írjunk effélét, ha pontosan nem tudjuk, mennyien vettek részt az eseményen. Fűzzük leleményesen a szót: csaknem negyedszáz újságíró tette próbára alkotóképességét.