A közösségi média megteremtette számunkra a mindentudás állapotát. Mindent tudunk másokról, ami nem érdekel (hol van, mit csinál, mit eszik, mit gondol, mire emlékezik és így tovább), és annál kevésbé azt, ami érdekelne. Unottan görgetjük a hírfolyamot, néha kegyesen nyomunk egy-egy lájkot, hangulatjelet, netán írunk is egy hevenyészett mondatot, és rohanunk tovább a digitális szupersztrádán, nehogy lemaradjunk valamiről.

Már-már kényszeresen fotózunk és nyomjuk is fel a netre, kitárulkozunk, elmondjuk gondolatainkat, kritizálunk, beszólogatunk, amit korábban csak otthon vagy szűk baráti körben engedtünk meg magunknak. Most viszont ország-világ előtt megmondjuk a tutit. Háborúkról, betegségekről bölcselkedünk, hogy mindenki hülye, túl zárt, túl nyitott, aki nem azt gondolja, amit mi.

A világ és a világháló megtelt sok millió emberrel, aki felcipeli a magánéletét a közösségi médiába. Talán még büszke is, ha sokan reagálnak a véleményére, miközben nem tudhat róla, hogy a háta mögött hány ismerőse neveti éppen ki: nézd csak, ez a Juci már megint mit rakott ki!

Az internet korában egy csomó érdektelen dolgot megtudunk egymásról. Például hogy az ismerőseink egy részének tragikus a helyesírása, hogy néz ki a lakása, mit sportol a gyermeke, hova utazik, mit eszik, milyen háziállatokat tart, milyen szavakkal köszönti fel a szomszéd szobában internetező házastársát, gyermekét, hogy szélsőséges nézeteket vall, összeesküvés-elméletek buzgó hirdetője, kiket utál, választási időszakban kampányüzemmódra vált, és így tovább.

És mi csak görgetünk tovább, kitáguló pupillával, fáradt aggyal, mert nekünk ez az élet, amelyben világvégét vizionálunk, ha pár órára elmegy az áram és a net.

Érdekes módon azért azt is látni, hogy egyre többen beleunnak a fék nélküli „posztolj, posztolj” tevékenységbe. Egyre kevesebb az „ezt eszem, ide utazom, ezt csinálom éppen” típusú érdektelen megosztás. Egyre többen megtanulják használni a közösségi médiát. A túláradó információközlés helyett megfontolt visszafogottsággal.

Persze meglepetések azért még most is érnek. Mint amikor valaki egy súlyos családi konfliktust tár ország-világ elé, a szóban forgó személyek fotóival illusztrálva. A közösségi média sok tekintetben páratlan lehetőség, de van, amihez kevés. Ha családi gondot szeretnél megbeszélni, megoldani, ahhoz kevés ország-világ lájkja, hangulatjele, véleménye, de éppen elég egy barát, jó ismerős, megértő kolléga szava és figyelme.

„Csak azért, mert valamit nem posztolsz, még nem jelenti azt, hogy nem történnek fontos dolgok az életedben. Éld meg őket, és maradj diszkrét! A magánélet az egyik legnagyobb kincs!” (Denzel Washington).