Hazai környezetben nemigen ismert a szerző neve (bár 2002-ben kiadták az említett művet), ezen azonban mindenképp érdemes változtatni, hiszen, olvasva Machen előrejelzéseit, óvó figyelmeztetéseit, és látva, tapasztalva a világegyházban, azon belül is a protestáns keresztyénség körében – mind doktrinális, mind kegyességi szinten – zajló, enyhén szólva is sajnálatos folyamatokat, kijelenthetjük: Machen prófétának bizonyult.

Mielőtt kitérnénk az említett műre, érdemes Machen életét pár szóban összefoglalni. 1881-ben született a Maryland állambeli Baltimore-ban. Kiváló tudományos háttérrel rendelkezett: a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen, majd a Princetoni Teológiai Szemináriumon – itt tanára volt a nagy B. B. Warfield –, ezek után pedig Németországban (Marburgban és Göttingenben is) végezte tanulmányait, ahol a zseniális tudós-teológus, Wilhelm Hermann szenvedélyes liberalizmusa volt rá nagy hatással. (Machen mellett Karl Barth is a tanítványa volt, utóbb mindkettő határozottan elutasította Hermann teológiai látásmódját.) Machen az 1920- as és 30-as években Princetonban, immár Újszövetség-professzorként és a presbiteriánus egyház tisztségviselőjeként a keresztyén ortodoxia elkötelezett szószólója lett. Emiatt számtalan konfliktusa volt, amely végül oda vezetett, hogy 1929-ben többedmagával megalapította Princeton hitvalló alternatívájaként a Westminsteri Teológiai Szemináriumot, kicsivel később pedig, 1936-ban - mivel egyházfegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene, így ,honorálva" az Igéhez és a történelmi református hitvallásokhoz való hűségét – az Ortodox Presbiteriánus Egyházat. Jól jellemzi Machen személyiségét és munkásságát a következő ikonikus mondata: „Nem lehet úgy bemutatni az igazságot, hogy közben ne támadjuk meg a hamisságot.”

Carl Trueman, a Westminsteri Teológiai Szeminárium egyháztörténész-profeszszora írja, hogy Machen olyan kulcsfontosságú tulajdonsággal rendelkezett, amely általában megfigyelhető a történelem kiemelkedő egyházi vezetőinél: mind tudományosan magas szinten (például a szűztől való születésről szóló könyvében), mind pedig a templompadokban ülő, hétköznapi hívők szintjén tudott írni és kommunikálni (utóbbit ráadásul kicsit sem leereszkedő vagy lekezelő hangnemben).

Machen művei közül ennek az egyik legnagyszerűbb példája a Keresztyénség és liberalizmus című kis könyv. A kötet központi gondolata nagyon egyszerű igazság: a keresztyénség, amely az isteni ihletettségű, igaz és tévedhetetlen szentírási kinyilatkoztatáson alapszik, valamint oly nagy hangsúlyt helyez a természetfelettire, és a Krisztus személyében és váltságművében rejlő üdvösség kizárólagosságára összpontosít, más „vallás”, mint az a (teológiai) liberalizmus és vallásos modernizmus, amely relatívnak tekinti vagy egyenesen elutasítja mindezeket. E tézise miatt kortársai közül némelyek túl erőszakosnak és intoleránsnak bélyegezték. Egyfajta reakciónak és egyben műve summájának is tekinthetjük azt, amit könyve bevezetőjében ír: