Lehet-e ünnepi alkalmak, templomszentelések során valós tapasztalatokat szerezni a gyülekezeti élet mindennapjairól?

Egyértelműen nem, hiszen egy ünnepi alkalom mindig különleges, olyankor a legszebb arcunkat mutatjuk. Bár még ilyenkor is lehet látni a gyülekezet korfáját, összetételét, azt, miként szervezi meg az ünnepet, létezik-e összefogás, közösségi szellem. Remélem, idén az erdélyi egyházkerület vezetősége a generális vizitációk során – amelyek az elmúlt években szüneteltek – számos gyülekezetet felkereshet, hiszen akkor a sok beszélgetés, találkozás (a presbitériummal, nőszövetségi tagokkal, vallásórára járó gyerekekkel) átfogóbb képet ad a közösség életéről, mindennapjairól.

Az elmúlt években számos ingatlan épült, illetve újult meg a magyar kormány támogatásával. Milyen építkezések maradtak idénre?

A mintegy ötszáz pályázatból (templomfelújítások, iskolák és óvodák építése) még húsz nincs elszámolva.

Ez elsősorban a számos engedélyeztetés, a sok bürokratikus tennivaló és még néhány más ok miatt húzódott el. Ám van esély arra, hogy 2023 végére szinte mindegyik befejeződik. Erre az esztendőre többnyire tornatermek építése, iskolák felújítása, könyvtár-kialakítás maradt.

Olyan gyülekezetek templomai is megújultak, ahol már nincs egy lélek sem. Felmerül a kérdés: nem lett volna hasznosabb élő gyülekezetre költeni a támogatást?

Ez a kérdés kicsit álságos. Amikor Jézusra kenték a drága nárdusolajat, a tanítványok is megkérdezték: nem lett volna jobb a szegényekre költeni a pénzt? Szerintem templomaink egy-egy vidéken mementónak számítanak, emlékműnek, nem is műemléknek. S ha a Dél-Erdélyben, Hunyad megyében található marosnémeti templom felújítására, az azt követő hálaadó istentiszteletre gondolok, ott is tele lett a templom. A környékbeli hívek megfogadták: minden esztendőben elzarándokolnak a templomba. Ennek különös nevelő hatása is van. Azt is le kell szögeznem: nem újítottunk fel tömegével elhagyott templomokat, hanem csak a történelmünkhöz, múltunkhoz tartozó műemlékeket. S az is köztudott, hogy az a gyülekezet, amely öt évvel ezelőtt pályázott az egyházkerülethez, támogatásban részesült.

A magyar kormány támogatása rendkívül sokat jelentett az erdélyi magyarságnak. Ez az ismert körülmények miatt megszűnni látszik. Miként befolyásol minket e változás?

Úgy fogalmaznék, hogy ez nem szűnik meg, csak a helyzetre való tekintettel szünetel. A nemzeti jelentőségű intézmények pedig továbbra is számíthatnak a támogatásra. Időnként jó, ha az ember a nagy lendületben megáll s elgondolkodik. A megállás a hálaadásnak is a pillanata, amikor rádöbben, hogy korábban mi mindenben részesült, s azokat megtanulja értékelni. Remélem azonban, hogy e nehéz helyzet nem lesz tartós, hiszen léteznek olyan területek, amelyeken saját erőnkből erdélyi magyarokként nem tudnánk boldogulni az elmúlt száz esztendő hátrányai miatt. Ezért szükség van arra, hogy mindig számíthassunk az anyaországra.