Kevés megilletődöttebb pillanata voltkutatói évtizedeimnek, mint az a délelőtt, amikor a szigorúan előírásos fehér cérnakesztyűben a híres wolfenbütteli Herzog August Bibliothekban a kezembe vehettem Lewis Bayly The Practice of Piety (Medgyesi Pál fordításában: Praxis Pietatis, A kegyesség gyakorlása) című könyvének 1635-ös német kiadását, amely Lüneburgban, a Stern család mindmáig élő és nemes célokat szolgáló nyomdájában látott napvilágot.

Tudtam ugyan, hogy ez a példány nem lehetett Szenci Molnár Albert kezében, hiszen ő már 1634-ben meghalt. Az viszont biztos, hogy ő ebből a szövegváltozatból fordított le egy fejezetet, ami után a nála egy generációval fiatalabb Medgyesit arra biztatta, hogy az általa már az angol eredetiből fordítani kezdett puritán könyv egész szövegét adja vissza magyarul. Lüneburg, régi nevén Lüneburgum, a Lübecktől nem messze fekvő Hanza-város iránti érdeklődésemet fokozták a váradi bibliához és Szenci Kertész Ábrahámhoz kötődő vizsgálódásaim és publikációim. A jeles nagyváradi nyomdász után egy generációval később élő Pápai Páriz Ferenc egyértelműen azt írta Szenci Kertészről szóló versében, hogy az ő tipográfiája holland betűkészlettel dolgozott, az Elzevirek méltó magyar követőjeként: „A hires Szentzi Ábrahmám... / Ez Hollandiából szép betűket hoza / Teljes könyv-nyomtató műhelyt állata...” Szenci Kertész Ábrahám kortársa, Szalárdi János, a Siralmas magyar krónika híres szerzője szerint Bethlen István Lüneburgból hozatta a váradi nyomda felszerelését: „Az váradi nevezetes oskolához és ecclesiához szinte a luneburgumi hercegségbül ugyan Luneburgumból igen szép typographiát (nyomdát) nagy költségével hozatott volt." Az teljesen bizonyos, hogy Szenci Kertész Ábrahám járt a Németalföldön, de – használt egy Elzevier-nyomdászjelvényt – nem tudjuk, hogy ez csak készletbeszerző vagy tanulmányút volt. Egy bizonyos: Németországban is mindenképpen kellett járnia. Az 1623-ban megnyílt lüneburgi Stern-féle nyomda, amely a pietista és puritán irodalom egyik igazi „fellegvára” lett, élénk kapcsolatot tartott fenn Wolfenbüttel tudós urával, a könyvgyűjtő és könyvtáralapító August herceggel is.

Sajnos, az 1956-ban megjelent, Lüneburg és a Sterne-nyomda című kiadvány, Hans Dumres és Carl Schilling illusztrációkban gazdag könyve név szerint egy magyar nyomdászt sem említ, azt azonban igen, hogy „Magyarország és Erdély az állandó vásárlók közé tartozott”. Ennek ellenére megható s lelki rokonságot mutat a lüneburgi műhely 1681-es, szalagdíszes nyomdászjelvényének szövege: „Souffrance avance”. A francia mondat jelentése: „Szenvedés árán előbbre jutni”. Ez pedig igazi édestestvére a Kecskeméti Református Kollégium „Sub pondere crescit palma” ( „Teher alatt nő a pálma”) jelszavának.