2023-tól főállású börtönlelkésze a Baranya Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetnek, ahol korábban csak négy órában dolgozott. Milyen előnyökkel járhat a változás?

Több lehetőségem lesz foglalkozni a fogvatartottakkal és az állománnyal is, mindenre több idő jut, így az adminisztrációra is, valamint tarthatok majd olyan foglalkozásokat, amelyekre a félállásom miatt nem volt lehetőség.

A bv-intézet munkatársai is gyakran felkeresik?

Előfordul. Ilyenkor beszélgetünk, de néha a segítségemet is kérik. Például nemrég egyikük szülei az ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték, és ő megkért, hogy áldjam meg őket, akik erről semmit sem tudtak előre. Természetesen igent mondtam, az ünnepeltek pedig nagyon meghatódtak.

Miért választotta a lelkészi szolgálat e különleges fajtáját?

Csányoszrón és környékén szolgáltam gyülekezetben. Egy hittanórára az egyik, addig nagyon mosolygós gyermek elkeseredetten érkezett. Elmondta, hogy otthon már nem az anyukája a főnök, mert „apa hazajött a börtönből”.

Ha valaki hosszabb időt tölt bezárva, az biztos, hogy nem segíti a visszailleszkedését otthon, dacára annak, hogy a börtönben próbáljuk őket felkészíteni a kinti életre. A hazatérés nem mindig egyszerű, újra össze kell csiszolódniuk a házastársaknak. Nem magamtól választottam, ez a helyzet és a Máté evangéliumában olvasható Ige – „…börtönben voltam, és eljöttetek hozzám” – vezetett. Ez indított el, és így kezdtem el azon gondolkodni, miként tudnék segíteni a fogvatartottaknak abban, hogy ha hazakerülnek, könnyebben fel tudják venni a fonalat, amely elszakadt annak idején. Egy idő után megüresedett a börtönlelkészi státusz a pécsi intézetben, és jelentkeztem.

A visszailleszkedést szolgáló foglalkozásokon kívül mi történik még ebben a kis irodában, ahol beszélgetünk?

Sok itt a személyes, lelkigondozói beszélgetés, amelyeken elmondhatják a fogvatartottak a problémáikat, örömüket vagy bánatukat. Itt még sírni is lehet. Igyekszem ilyenkor nem a bűnökre, hanem a bűnösre tekinteni, akinek segítségre van szüksége. Sokszor tényleg csak annyi történik, hogy valaki bejön, mert rossz kedve van valami hír miatt, amelyet otthonról kapott, vagy a tárgyalása kimenetele számára nem kedvezően alakult. Ilyenkor együtt imádkozunk. De csodákat is lehet tapasztalni itt, amikor jól alakult a tárgyalás, amiért közösen imádkoztunk; valaki elindul a hit útján. Ennek gyorsan híre megy, és „fellendül a forgalom” az irodában. Ekkor el kell magyaráznom, hogy ezt nem én „csináltam”, ez Jézus kegyelme, és ne tekintsenek rám afféle jolly jokerként.

Mennyire jellemző a hit a fogvatartottak között?

Sokan ismerik a viccet, hogy a zuhanó repülőn mindenki hívővé válik. Amíg itt bent vannak, addig keresnek, kapaszkodnak és várják Isten segítségét. Hogy a börtönből szabadulva ez mennyire marad így? Nem tudjuk mindenkinél, de ha csak egynek is segítettünk, és rajta tud maradni az úton, akkor megérte. Szerencsére erre is akad példa. A hit hallásból van, Isten Igéje által. Célunk, hogy hallják Isten Igéjét, de hogy mihez kezdenek vele, az rajtuk múlik. Azt, hogy lelkész legyek, nem én találtam ki, elhívást kaptam rá, de én választhattam.

Fel tudja idézni ezt?

Életemben sok igei útmutatást kaptam Istentől, olyan is volt, hogy emberek által szólt. Előfordult, hogy az üzeneteket csak később értettem meg. Itt Ezékiel könyvéből szólt hozzám az Ige: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17). Ez egyrészt felelősség, hogy hirdetnem kell az Igét mindenkinek, másrészt pedig öröm, hogy tehetem, hogy részese lehetek ennek a szolgálatnak. Az a tapasztalatom, hogy legyen szó a börtönben vagy gyülekezetben végzett szolgálatról, nagyon kell hozzá Isten kegyelme.