A következő koncertje március 12-én lesz a – Zeneakadémián, mégis a szegedi dóm orgonája mellett beszélgetünk. Miért?

Az orgona stílushangszer. Minden orgona különbözik a többitől, mégis vannak egymáshoz sokban hasonlók. A szegedi dóm hangszere például nagyon hasonlít a Zeneakadémia orgonájához, így jól lehet rajta reprodukálni azt a játékélményt, amely ott vár. Nagy különbség a Zeneakadémiához képest, hogy itt, a dómban hatalmas, gyönyörű akusztika van, Budapesten ez lényegesen kevesebb, ráadásul az a kevés is rögtön elvész, amikor a közönség is elfoglalja a helyét. Életem egyik legkellemetlenebb meglepetése volt, amikor először játszottam a Zeneakadémián, a főpróbán csodás volt az akusztika – amely általában jő a zenészeknek, mert jótékonyan ápol és eltakar, ahogy egymást közt mondjuk –, aztán amikor beült a közönség, teljesen eltűnt. Hirtelen azt hittem, hogy valami probléma van az orgonával, teljesen megváltozott a hangja. Ezek azok a helyzetek, amelyeket csak élesben lehet megtapasztalni.

Miért nem a Zeneakadémián készül fel?

Gyakoroltam ott is, de mivel az koncertközpont, ritkán szabad a hangszer. Nem beszélve arról, hogy tiszteletben kell tartanunk a szomszédos ház lakóinak a magánéletét, az orgonának pedig erős a hangja. Ezek miatt meglehetősen limitáltak a lehetőségek a Zeneakadémián.

Miért fontos, hogy hasonló orgonán készüljön fel a koncertre?

Ha például mechanikus hangszeren gyakorolnám ezt a programot, egyszerűen nem nyújtaná ugyanezt a játékélményt. Ha magashegyi túrára készülünk, túrabakancsban edzünk, viszont ha maratonra, akkor futócipőre van szükségünk – talán ezzel tudnám a legjobban szemléltetni.

Mennyit készül egy fellépésre?

Attól függ, hogy milyen arányban vannak a programban új, korábban nem játszott művek. A Zeneakadémián adott koncertem első félideje már jó ideje „kézben van”, legutóbb idén januárban, Madridban játszottam ennek a programnak a nagy részét, de természetesen ezeket is kell gyakorolni ilyenkor. A második félidő viszont teljesen új, ennek középpontjában a 2004-ben elhunyt francia zeneszerző, Jean-Louis Florentz áll, aki számomra az utóbbi tíz év legnagyobb felfedezettje. Már régóta szerettem volna bemutatni a műveit a magyar közönségnek. A március 12-i zeneakadémiai koncert a magyarországi ősbemutatója lesz a Debout sur le soleil című opus magnumának. Az ott elhangzó darabok közül több is az ön orgonaátirata. Korábbi interjúiban megemlíti, hogy szívesen adaptál szimfonikus műveket erre a hangszerre.