Idősebb Bagi László 1928. december 18-án született Hatvanban. Az elemi iskola után az aszódi evangélikus, majd a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba járt. A budapesti református teológián lelkészi szolgálatra készült, de a háború utáni években szolgálatát nem kezdhette meg, így a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanult tovább. A politikai helyzet enyhülésével 1954 februárjában a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegyébe, Ágasegyházára került lelkipásztornak. A huszonöt kilométeres átmérőjű tanyavilágban huszonhárom éven át szolgált nagy hűséggel. Két-három hittanosért is elment biciklivel, majd kismotorral, az utolsó három évben már Trabanttal, de ha nagy hó volt, akkor gyalog. A legnehezebb években is megtartotta a hittanórákat, konfirmálta a fiatalokat.

1957-ben kötött házasságot feleségével, Török Juliannával, akivel három gyermeket neveltek fel. 1977 őszén egy ősi, nagy hagyományokkal rendelkező gyülekezet, Tass választotta meg lelkipásztorává, ezen a településen is huszonhárom évig szolgált. Itt a lelki munka mellett a hatalmas templomot is tatarozni kellett. Mindkét község díszpolgárává választotta. Idősebb Bagi László a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye tanácsbírója, majd zsinati képviselője volt. Bölcsessége, derűs, hálás élete követendő példa sokunk számára.

Mély hitben gyökerező, szentlelkes szolgálatainak számos lelki gyermeke van, akiket az Ige szeretetére, az egyház iránti hűségre nevelt. A református karizmatikus mozgalomban kezdettől aktívan szolgált feleségével, Lia nénivel együtt; több éven át ő volt a Parakletos Alapítvány kuratóriumi elnöke. Egyházmegyei és országos konferenciák, családos táborok, lelki alkalmak szolgálója, éveken keresztül pedig a mátraházi csendeshetek vezetője volt.

Nyugdíjazása után is sokat szolgált még a pesterzsébeti és a Baross téri gyülekezetben, emellett számos helyre hívták evangelizációs alkalmakra. A budapesti Kálvin téri gyülekezetben éveken át havonta vezette azt a nyugdíjas lelkészeknek szóló alkalmat, ahová az ország minden részéből érkeztek lelki testvérek. Isten különlegesen jó egészséggel ajándékozta meg.

Még a 2020-ban bekövetkezett combnyaktörésből is úgy épült fel, hogy bár testileg nem tudott többé lábra állni, lélekben hálás és derűs maradt. Jó volt bemenni hozzá a Schweitzer-otthonba, ahol december 23-án, 95. születésnapja után öt nappal érte a halál. Akik ismertük, tudtuk, hogy gondot viselt önmagáról, és ezért tudott gondot viselni a rábízott gyülekezetekről is. Tudta és vallotta, hogy a Szentlélek által vette a szolgálatokat, és azokat a Szentlélek erejét kérve végezte.

Életének és szolgálatának titka az élő Jézus volt, ahogyan ez elhangzott méltó, szeretetteljes búcsúztatásában. Idősebb Bagi László szerette a lelkipásztori szolgálatot. Szerette nemcsak egyházát, hanem szolgatársait is. Családtagjai mellett éppen ezért kísérték el annyian az utolsó útjára. Egykori gyülekezeteinek tagjain kívül számos lelkipásztor, lelki testvére és lelki gyermeke volt jelen.

Annak bizonyosságában búcsúzunk, hogy a mennyei hazában elkészített helyére Jézus várta, és mindazok, akik már előre mentek, köztük szeretett felesége is. Az egyik legkedvesebb éneke ez volt: „Mindennap veled leszek, fogom a kezed…” – ami most beteljesült.

Életéért Istennek adunk hálát, és emlékét példáját követve őrizzük!