Mózes harmadik könyve hosszú fejezeteken át beszél mindazokról az állatokról, körülményekről, betegségekről és testi állapotokról, amelyek tisztátalanságot okoznak. Nekünk a legtöbb esetben a megadott magyarázatok ellenére sem teljesen világos, pontosan mi volt a probléma egy-egy felvázolt élethelyzetben.

Miért tilos némely állatoknak nemcsak a fogyasztása, de még az érintése is? (11,8). Miért tart kétszer annyi ideig az asszonyok tisztulása, ha lányt szülnek, mint ha fiút? (12,1–5). Egy sor kérdés, amelyre egyáltalán nem ad magyarázatot a bibliai szöveg, csak kijelenti: ez és ez számotokra tisztátalan. Ráadásul a tisztátalanság akkor is utolérheti az embert, ha semmi tiltott dolgot nem tesz (például testi érintkezés) (15). Jól tudjuk azt is, hogy Jézus a tisztaság kapcsán egész máshova tette a hangsúlyokat, mint a kortársai, emiatt nem kis értetlenséggel kellett szembenéznie; senki nem értette, hogy számára nem valaminek az érintése vagy elfogyasztása, hanem a gonosz emberi gondolat volt a tisztátalanság kiemelt forrása (Mk 7,1–23).

Mózes törvénye a tisztátalanság fejezeteihez kijózanító megjegyzést fűz: „ne tegyétek magatokat tisztátalanná, [...] mert én, az Úr, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok!” (11,43–44). Mindezzel kapcsolatban nekünk, keresztyéneknek is meg kell érteni a legfontosabbat: a bibliai felfogás szerint a tisztátalanság ellehetetleníti az istentiszteletet, és mint ilyen, a szövetségi kapcsolatot veszélyezteti.

Az idézett vers nyomán Isten szentsége felől értjük meg az üzenet lényegét: Isten csak ott marad meg, ahol tisztaságot talál. A tisztátalanság nem démoni erők műve, ez pogány gondolat, hanem egyszerűen állapot, amely néha elkerülhető, néha nem. A jó hír pedig ez: minden állapottal szembe lehet nézni, meg lehet tisztulni!