Kulturális küldetés az épített örökség védelme
Jelentős állami támogatással a történelmi ország számos pontján sok elhanyagolt és csak nagy költséggel helyreállítható műemlék megújult, illetve hathatós védelmet kapott – állapítja meg Ónodi-Szabó Lajos építészmérnök, budahegyvidéki presbiter, aki sokat dolgozott a műemlékvédelemben, számos egyházi épület rekontrukcióját is végezte. A műemlékvédelmi világnap alkalmából kérdeztük a szakembert.
Mi az értelme annak, hogy egy állam, egy nemzet, egy civilizáció gondoskodik műemlékei védelméről?
Az elődök tiszteletéhez tartozik ez, amibe beleértem a szakmámnak, az építészetnek a múltját is. Ez egyúttal átvezet a kultúrtörténetbe. Kulturális misszió mindezt az utódoknak is továbbadni, hogy épített örökségünk csodálatos darabjai ne dőljenek össze. Van, ahol ennek fokozott magyarságmegtartó ereje van a turisztikai cél mellett.
Némelyeket zavar, hogy az állam támogatja az egyházi műemlék épületek felújítását.
A kommunista diktatúra előtt az egykori egyházi ingatlanok, földbirtokok jövedelme tartotta fenn az egyházakat és intézményeiket is. A kíméletlen államosítással kihúzták a szőnyeget az egyházak lába alól, mert az épületeik fenntartása és folyamatos karbantartása is ellehetetlenült. Tönkre is ment sok ilyen, megőrzésre méltó építmény. Tehát a mai magyar állam felelősségvállalásaként foghatók fel az elmúlt csaknem másfél évtized támogatásai a diktatúra államosítással okozott kártételei miatt.
Építészszemmel nézve összességében mi történt az egyházi műemlékekkel az elmúlt másfél évtizedben?
Nagyon sok elhanyagolt és csak költségesen helyreállítható műemlék – jelentős állami támogatással – nemcsak az anyaországban, hanem a történelmi Magyarország határon túlra került területeinek számos pontján megújult és nagymértékű védelmet kapott. Hadd hozzak csak egy baranyai példát. Hiszen az Ormánságban járva is mit lehet tapasztalni? Elnéptelenedő falvak, apadó gyülekezetek, de a települések közepében ott vannak az országutakról is jól látszó, tökéletesen felújított, fehérre meszelt, frissen bádogozott tetőzetű református templomok, várván, hogy újra lesz virágzó közösségi élet bennük. Ez a látvány kedvet adhat azoknak is, akik fontolgatják, hogy városból vidékre költözzenek.
Mutasson be egy kiemelkedő, de kevéssé ismert református vonatkozású műemléket!
A kék busszal is megközelíthető péceli Ráday-kastélyt említem. Egybe van építve a református templommal. Pontosabban: Ráday Gedeon író, politikus – aki II. Rákóczi Ferenc diplomatájának, Ráday Pálnak a fia volt – úgy terveztette meg a kúria kibővítéseként létrejövő épületet, hogy egyik szárnya templom legyen. Ez a XVIII. század közepén épült barokk grófi kastély nemzetközi tekintetben is különlegesség! Gyönyörű falfestmények ékesítik, de a dísztermének fekete-fehér freskói a legkülönlegesebbek. Ovidius Átváltozások című hatalmas elbeszélő költeményének jeleneteit ábrázolják, francia mester metszetlapjai alapján.
Milyen állapotban van az eredetileg református grófi család által emeltetett kastély?
Az ötvenes években államosították, a rendszerváltozást megelőzően a MÁV egy elfekvőkórháza működött benne, ami a belsejét tekintve méltatlan állapotot eredményezett. Az épületet kívül-belül felújították, hajdan én is közreműködhettem a feltárásban és a rekonstrukcióban. A földszint már megfelelő színvonalon van berendezve gyönyörködtető, korhű bútorokkal.
Kérem, mondjon még példát olyan régi épületekre, amelyek rekonstrukciós munkálataiban részt vállalt!
Például Budapesten a Kálvin tér 8. és 9. számú, lakókkal együtt visszakapott, a Ráday utca sarkán található műemlék épület lépésenkénti felújításának a tervezése. De például a Károli-egyetem bölcsészkari szakkollégiumának ma helyet adó Horánszky utcai épület emeletráépítéssel megfejelt teljes rekonstrukciója is a nevemhez fűződik. Említhetném – ha már budahegyvidéki presbiter vagyok – azt az eredetileg mulatóépületet is a Böszörményi úton, amelyből még a harmincas években lett ideiglenes templom. Végleges, mai formáját tervezésemmel és közös testvéri erőfeszítéssel nyerte el a templomépület.
A műemlékvédelmi világnap április 18-ra esik, 1984 óta ünneplik. A több száz éves vagy annál is idősebb épített örökséget az idő, az ideológiai barbárság, a pénzhiány és a háborúk veszélyeztetik.