Az alig ezerötszáz lelket számláló Hajdú-Bihar vármegyei település tagadhatatlanul határ menti falu, a hozzá legközelebb fekvő nagyváros Nagyvárad. E szoros szomszédi viszonyt támasztja alá az is, hogy számos román rendszámú autóval találkozom, amíg elérek a település központjában immár négyszáz éve álló református templomhoz. Kíváncsi gyermektekintetek figyelik, ahogy leparkolok a székely kapus, fehérre meszelt templomkerítés tövébe, az általános iskola elé. Onnan bandukolok vissza a gyülekezeti központot is rejtő parókiaépülethez. Jólesik a séta a hosszú út után.

A gyülekezeti termet és a parókiát is magában foglaló épület sem fiatal, az 1700-as évek végén épült, a közösségi teret és a lelkészi hivatalt később toldották hozzá a szorgos helyi hívek. Előbbiben beszélgettünk a közösség néhány tagjával és Tóth Tibor esperes-lelkipásztorral.

A TANÍTÓ

A bemutatkozást a gyülekezet egyik presbitere, Király Ida kezdi azzal, hogy 1992-ben költöztek a településre a Partiumból, akkor vált a gyülekezet tagjává is. – Letelepedésünk előtt is volt kapcsolatom az egyházzal, bár akkor csak a nagyobb ünnepeken mentünk templomba. Itt viszont rendszeres résztvevője lettem a gyülekezeti alkalmaknak, miután a szomszéd néni és bácsi folyamatosan csalogatott – mondja Király Ida, a helyi Kossuth Lajos Általános Iskola pedagógusa.

– Nyolcadik éve csak elsősöket tanítok. Nagyon lehet őket szeretni, így nem öregszünk – osztja meg tapasztalatát. Az asszony 1998 óta tisztségviselője is a Berekböszörményi Református Egyházközségnek, bevallása szerint hiányérzete van, ha nem tud részt venni a vasárnapi istentiszteleten.

– Vagy a csütörtök délutánin – teszi hozzá a presbiter, aki a gyülekezeti Berekböszörmény Új Honfoglalásáért Alapítvány elnöke is.