Neked vannak kincseid? Olyan dolgok, amelyeket fontosnak, értékesnek tartasz? Mondjuk egy szép kő vagy csillogó üvegdarab, amelyet a folyó csiszolt fényesre. Vagy egy kis műanyag kabala, amelyet a legkedvesebb barátodtól kaptál. Ezeket persze a felnőttek sokszor nem értékelik igazán, de neked fontosak, mert a szívedhez nőttek. Lehetnek olyan kincseid is, amelyeket hosszú ideje gyűjtögetsz magadnak. Különféle apró játékok, matricák, műanyag figurák, amilyeneket a többiek is gyűjtögetnek. Ezeket biztosan cserélgetni is szoktátok egymással, és ha van egy nagyon értékes darab, akkor akár az egész kincsgyűjteményedet is odaadod, hogy azt az egyet megszerezd.

Ha nagyobb vagy, lehet, hogy nem is valóságos kincseket gyűjtesz, hanem valamelyik számítógépes játékban gyűjtögeted az értékes tárgyakat. Próbatételeket teljesítesz, veszélyes helyzeteket oldasz meg, vagy akár harcolsz is mindenféle kitalált ellenséggel, hogy egy-egy újabb kincset megszerezz. Ami nem úgy lesz a tied, hogy a polcodra vagy dobozba teheted, hanem a virtuális kincseskamrádat gazdagítja.

Ha hiszed, ha nem, Jézus is beszélt a kincsgyűjtésről. Persze nem az online kincsvadászatról, nem is arról, amikor a hipermarketekben lehet különböző ajándéktárgyakat gyűjtögetni, hiszen akkor még nem is voltak ilyenek. Ellenben előfordult, hogy valaki nagy értékű kincsre bukkant, mondjuk a szántóföldön, munka közben. Hogyan kerülhetett a kincs oda? Nem tudjuk, lehet, hogy valaki elásta. Mindegy is, a lényeg az, hogy ahogy szántogatott az emberünk, egyszer csak rábukkant a kincsre. Mondjuk egy ládikóra, tele arannyal. A gond csak az, hogy a szántóföld nem volt a sajátja. Elgondolkodott azon, hogy meg kellene vennie a szántóföldet, de olyan sokat kértek érte, hogy mindenét el kellett volna hozzá adni.

„De hisz a kincs többet ér, mint az egész szántóföld, amin dolgozom – gondolta magában. – Érdemes eladnom hát mindenemet és megvennem, hogy aztán enyém lehessen ez a tömérdek kincs.” Így is tett. Először jól elrejtette a kincset, nehogy valaki más megtalálja. Aztán ment, és eladta mindenét. Lehet, hogy a felesége siránkozott is, hogy mi lesz most velük, koldusbotra jutnak. Az is lehet, hogy a szomszédai kinevették, talán ki is csúfolták, mert úgy vélték, elment az esze. De az ember tudta, hogy nem jut koldusbotra, hiszen a szántóföldben ott van az elrejtett kincs, amely gazdagabbá teszi, mint amilyen eddig volt (Mt 13,44).

Egy másik példázatot is mondott Jézus a kincsekkel kapcsolatban. Itt egy kereskedőről beszélt, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, ő is elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt (Mt 13,45). Mert ő is tudja, hogy az az igazgyöngy sokkal-sokkal többet ér, mint amit addig gyűjtögetett.

És mi az igazi kincs? A mennyek országa, amiért érdemes mindent feláldozni. A földi kincseket, vagyont, gazdagságot. Ha a többiek bolondnak néznek vagy kicsúfolnak amiatt, hogy a mennyei kincseket gyűjtögeted, akkor is megéri. Ezért ad Jézus ilyen tanácsot: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Mt 6,19–21).