Gyermekünk van, sok mesét látunk. Megdöbbent, hogy olyan mesékben, mint a Postás Pat vagy a Wallace és Grommit milyen természetességgel van jelen a szereplők között a pap, a lelkész a települések egyik meghatározó szereplőjeként. Ugyanakkor beszélgettem már olyan testvérpárral, akik életük tizennyolc évét úgy élték le, hogy nem volt kitől megkérdezni, miről szól a Biblia, kicsoda a lelkész és mit csinál. Holott olyan városban nőttek fel, ahol a három történelmi mellett több kis keresztyén felekezet és megszámlálhatatlan hitvallásos intézmény van. A lelkész lett életidegenné? A társadalom lélekidegenné? Vagy egyszerűen a gyorstalpalón született coachok és kineziológusok személyünkre szabott kliséivel oldogatjuk a lelkünket a bevált évezredes utak helyett? Nem tudom, csak azt, hogy egyetemistaként a legjobb lekoptató szövegnek bizonyult szórakozóhelyek kéretlen Don Juanjainál az, hogy lelkésznek tanulok. Szintén egyetemista koromban jött ki az a kutatás, amelyben az újságírókéval és a politikusokéval került egy szintre a lelkészek megbízhatóságának megítélése, hitelesség szempontjából...