Dr. Ravasz László: Fontos és nem fontos dolgok

(Református Figyelő, 1929. március 2.)

A lélekbúvárok tudják, hogy szellemi képességeink között legfontosabb az ítélőerő. Az emlékezés vagy az ismerés hibái bármikor könnyen megkorrigálhatók, de az ítélőképesség foka életbevágó kérdés. Az ítélőképesség legfőbb tevékenysége az, hogy különböztessen fontos és nem fontos dolgok között.

Az egyénnek és egy nemzedéknek is a tragikuma rendesen abból származik, hogy nem jól különböztet fontos és nem fontos dolgok között, és a fontosat jelentéktelennek, a jelentéktelent fontosnak tartja. Ezáltal az igazán életbevágó kérdésektől elvonja a kellő szellemi és erkölcsi erőt, amivel az jár, hogy a nagy ügyek és nagy érdekek összeomlanak. A jelentéktelen dologra pedig túlságos szellemi és erkölcsi erőt fordítva vagy váratlan érzékenység, vérbőség és beteges elváltozás következik be, vagy pedig az a szomorú látvány, hogy komoly, súlyos emberek jelentéktelen dolgoknak rettentő figyelmet és akribiát szentelnek. Ez pedig a játék psichológiája, amely csak akkor helyes, ha játékként űzik; de szomorú, ha az élet komoly feladatává emelik. Egyházi közéletünket és sajtóirodalmunkat a mai időkben különösen fenyegeti ez a kérdés. [...] Mindenki igazat ad nekem abban, hogy a magyar református egyházat ebben a nemzedékben és különösen ebben az évben rendkívül nagy és fontos dolgok veszik igénybe.

Közéleti és államjogi elhelyezkedésünk revízióra szorul, mert rajtunk kívül eső exogén erők revízió alá vonták, négyszázados pozíciónkat akarják minden téren elvitatni tőlünk. A nemzeti consolidatioban a református társadalom vezetőségének ki kell vennie a részét főképpen a nagy agrárkérdések szolgálata, a szociális problémák megoldása és az új népjóléti berendezkedések terén. Folytatnunk kell és befejezéshez közelebb vinnünk a református ébredés nagy ügyét, hogy az csakugyan református legyen, egyházi legyen és ébredés legyen.

(folytatjuk)